Einstein vallásos volt most vagy sem?

Részlet A. Einstein 1946-ban írott önéletrajzából:

"A hajszából az első kivezetô utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is - noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam - mélyen vallásos, ez azonban 12 éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben "

Tehát Einstein valóban vallásos és istenhívő volt gyerekkorában, de felőttként már nem.

Az ateista filozófia-professzor arról beszél tanítványainak, mi problémája

a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri egyik, új diákját, hogy

álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hisz Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Bátyám rákban halt meg, annak ellenére, imádkozott

Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen

másokon, akik betegek Isten viszont nem tette ezt meg. Hogyan lehetne

akkor

Isten jó? Hmm?

Diák: (A diák hallgat.)

Prof: Erre nem tud választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember!

Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (A diák nem válaszol.)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen

szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (A diák nem felel.)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és

megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondja meg nekem, fiam, látta-e

már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondja meg nekünk, hallotta-e már valaha Istenét?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érzékelte-e már valaha Istenét, megízlelte-e,

vagy érezte-e már Istene illatát? Különben is, volt-e már

valamilyen kézzelfogható tapasztalata Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok, nem.

Prof: Mégis hisz benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalat, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a

tudomány kijelenti, hogy ISTENE nem létezik. Na, erre mit mond,

fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak hitem van.

Prof: Igen. A hit... Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor úr, létezik-e hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy

még annál is jobban felhevíthetjük, lehet sok hőnk, kevés hőnk vagy

semennyi hőnk, de nincs semmink, amit hidegnek hívnak. 273 fokkal

tudunk nulla fok alá menni, ami hő nélküli állapotot jelenti, de annál

lejjebb nem tudunk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli

állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk mérni. A hő:

energia. A hideg nem ELLENTÉTE a hőnek, uram, hanem hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már gombostű leejtését is meg lehetett

hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, professzor úr? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis

fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha

sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van?

De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé

tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akar rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy filozófiai eszmefuttatása

hibás.

Prof: Hibás? Meg tudja magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ

élet, utána pedig, a halál jön, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az

Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a

tudomány még egy gondolat létét sem tudja megmagyarázni... Elektromosságot

és

mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is

szólva, hogy bármelyiket megértette volna... Ha a halált AZ élet

ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy

a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte,

hanem

csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor úr, ön azt tanítja diákjainak,

hogy

majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra céloz, akkor természetesen,

igen.

Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza fejét, kezdi látni, MI lesz a vita

kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot

végbemenni, sőt azt sem tudja senki bizonyítani, hogy ez egy folyamatos

történés, mindez azt jelentené, hogy ön saját véleményét tanítja,

professzor úr? Akkor ön nem is tudós, hanem hitszónok /prédikátor/?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha professzor

úr agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki.)

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a professzor úr agyát, érzékelte,

megérintette azt, vagy érezte illatát?.... Úgy tűnik, senki nem

tette.

Tehát, a tapasztalat, állandó, kimutatható bizonyítékok hiánya miatt a

tudomány megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek

nincs agya, uram. Ne

vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatunk így bármilyen hitelt

az előadásainak?

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca

kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnia, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. Ez

mindennek mozgatója és éltetője.

Megjegyzés: A diák nem akárki, hanem maga Albert Einstein volt.

"A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. "

(Albert Einstein)

Én is elolvastam 16:43-os választ...:)D

Igaza van...:D)

A 16:43-as egy legenda:

[link]

Einstein agnosztikus volt.

Egy valós idézet Albert Einsteintől:

"Minél inkább eltölt valakit minden jelenség rendezett szabályosságának tudata, annál szilárdabbá válik az a meggyőződése, hogy e rendezettség és szabályosság mellett nincs olyan hézag, ahol hely jutna más természetű okoknak. Nem létezhet sem olyan emberi, sem olyan isteni szabály, amely önmagában a természeti jelenségek független oka lehetne. Bizonyosra vehető, hogy a természeti jelenségekbe beavatkozó, személyes Isten doktrínáját valódi értelemben sohasem cáfolhatja meg a tudomány, mert ez a doktrína mindig menedékre találhat azokon a területeken, amelyeken a tudomány még nem tudta megvetni a lábát.

Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a vallás képviselői részéről ez a viselkedés nem csupán méltatlan, de végzetes is. Egy olyan tan, amely mindig a sötétségbe vonul, mert a tiszta világosságban nem képes fenntartani magát, szükségképpen el fogja veszíteni az emberi nemre gyakorolt hatását, s ennek kiszámíthatatlanul káros hatása lehet az emberi fejlődésre. Az erkölcsi jóért vívott harcukban a vallás tanítóinak venniük kell a bátorsagot ahhoz, hogy feladják a személyes Isten doktrínáját, és lemondjanak a félelemnek és a reménynek ama forrásáról, amely a múltban olyan óriási hatalmat helyezett a papok kezébe. Munkájuk során azokat az erőket kellene felhasználniuk, amelyek képesek arra, hogy a Jót, az Igazat és a Szépet magában az emberiségben fejlesszék ki és terjesszék el. Ez bizonnyal sokkal nehezebb, de összehasonlíthatatlanul értékesebb feladat..."

16:43 - Nagyon jó idézet! Ki fogom tenni a szobám falára. De a legutóbbi is jó.

Nos igen, sokan hiszik, hogy Einstein ateista volt, pusztán abból a tényből kiindulva, hogy 12 évesen szakított a zsidó vallással. Nem vallotta többé a zsidó tanokat - de ez nem jelenti azt, hogy nem hitt istenben. Nagy különbség! Igazából mélyen hitt istenben, mint a világegyetem mozgatórugói mögött megbújó végtelen értelemben és rendben. De nem mint egy Isteni személyben!

A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás legerősebb,és legnemesebb motívuma.

A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebbôl eredhet igazi tudomány. Ha ez az érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan valóban létezik; s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként nyilatkozik meg, amirôl nekünk csak halvány sejtelmünk lehet - ez a tudás és ez a sejtelem minden igaz vallásosság magja.

... Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen szellemi

lény alázatos imádásában áll, amely lény apró részletekben ad hírt magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel

föl tudjuk fogni. Ez a mély, érzésszerv a meggyôzôdés egy magasabb gondolkodó erô létezésérôl, amely erô a kikutathatatlan világmindenségben lesz kézzelfoghatóvá, ez adja Istenképzetem tartalmát.

Mindaz aki komolyan belebonyolódik a tudományos kutatásba arra a meggyőződésre jut, hogy egy Szellem nyilatkozik meg a világegyetem törvényeiben, és ez a Szellem messze felsőbbrendű, mint az emberi szellem.

A világegyetem nem véletlenek alapján működik, léteznie kell egy okságnak

(Albert Einstein)

Egyet értek az előttem szólókkal, Einstein csak a Zsidó vallással szakított.