Nehéz elfogadni, hogy az élet "értelmetlen"?
Előre szólok, nem veszekedni akarok! Csak a gondolataimat írom le.
Egyik nap gondolkoztam (alvás helyett :D), és rájöttem, hogy mennyire értelmetlennek tűnik a társadalmilag elvárt életstílus, az, hogy dolgozzak, hogy adózzak, hogy ezt csináljam, azt csináljam, fizessem a csekket, stb, mivel 60-70 év múlva úgyis megszűnök és annyi volt. Persze, lehet találni olyanokat, amik boldoggá tesznek, nem arról van szó. Hanem így maga az életnek ez a formája nem számít. Hacsak nem annyi az értelme, hogy érezd jól magad, úgyis meghalsz.
Korábban mondjuk egy nőnek mi volt? Középkorban: szüljön egy fiút, aztán vagy belehalt vagy nem. Halálával, de igazából túlélésével is értelmetlennek tűnik a szenvedése. (Lesarkítva). A királyok csatározási szintén már nem "számítanak", mivel elbukott megannyi királyság és hatalmas birodalom. Amik így is, úgy is elbuknak egy idő után. Egyik nap felvirágzik, másik nap elbukik.
Mennyi ember meghalt már, és csak töredékéről tudunk, hogy léteztek (uralkodók, stb), így a több milliárd ember, aki már élt, és meghalt vagy most él, holnap hal meg, igazából mindenki más szempontjából lényegtelen. És így belegondoltam az egész élet, ilyen formai szempontból való, értelmetlenségébe. Aztán arra gondoltam, hogy én ezt el tudom fogadni, hogy így van. Kiélvezem a jó dolgokat, amik megadatnak, de nem áltatom magam olyanokkal, hogy nagyobb értelme van az életemnek. Azt is el tudom fogadni, hogy pl egy tudós, orvos sokkal többet ér, mint én társadalmi szempontból, így ha egy orvos hal meg helyettem, akkor az a világnak végül is hátrány, míg ha én halok meg helyette, akkor "csak" a családomnak rossz. Ugyanígy, egy hajléktalannál vagy egy semmirekellőnél, buta embernél én érek többet.
De sokszor veszem észre, hogy sokan meg képtelenek elfogadni azt a gondolatot, hogy az élet értelmetlen lenne. (Nem állítom alapigazságnak, hogy az, ez csak most a felvetésünk szempontjából egy kijelentés). Mondják, hogy nem akarnak olyan világban élni, aminek nincs értelme, és keresnek egy felsőbb célt. (Pl. vallások). Nálam ilyen abszolút nem alakul ki. És nem tudom megfordítani a dolgot, nem tudom megérteni, hogy valaki miért keres felsőbb célt? Jobb érzés lenne? Én így is jól érzem magam, ahogy vagyok. (Ebben látom amúgy a sok vallás kialakulását).
Szóval a kérdés: nehéz lenne elfogadni azt, hogy az élet értelmetlen? (HA az, csak tegyük fel)
válasza:Jó kategóriában tetted fel a kérdést :D
Itt nagyrészt vallásosak vannak, nekik nyilván nehéz, különben nem lennének vallásosak.
Valláskritikában tettem fel. :D Logikusan a vallás kategóriában kéne lennie a vallásosoknak.
Azért itt kérdeztem, mert ugye a vallások adják a felsőbb erő, mozgató, cél "képzetét". De az én véleményem meg kritikus, így valláskritika. :D
válasza:Nehéz elfogadni. De miért kéne, hogy értelme legyen?
Számomra a vallás sem magyarázat, mert annak sem látom nagy értelmét, hogy meghalok, aztán valahol ott ülök Jézus mellett egy felhő szélén, és mindenféle szépeket mondunk egymásnak.
Szerintem sem kell, hogy értelme legyen, és igen, nekem se magyarázat a vallás. Egyik sem.
Csak sokaknak meg igen, sokak keresik így vagy úgy az értelmet, mert nem "tudnak", "akarnak" olyan világot, aminek nincs értelme. Ezt nehéz megértenem.
válasza:4.
Egyetértek. Itt van ez a benga nagy Univerzum és nem értjük miért. És hogy jövünk a képbe mi, emberek.
Mi van ha "csak úgy" van? Mi van ha van ugyan értelme, de az nem mi vagyunk? Vagy az értelme meghaladja a mi megértésünket?
Ezt nehéz feldolgozni, ezért találta ki pár izgága pasas a vallásokat.
válasza: válasza:Kezdjük ott hogy nem csak vallásos metafizikai / nem kézzel fogható céljai vannak egy életnek. Például sok ember egy eszmének szentelte az életét, vagy a művészetnek, vagy a tudománynak, vagy érted mire gondolok... Vagy akár a családjának, vagy tudom is én.
Ha nagyon materialista valaki, és nem érdeklik az ilyenek csak a fizika törvényeinek engedelmeskedő csillagport látja magában, akkor tényleg nincs értelme az életnek.
Én amúgy egyetemista koromban lettem vallásos, akkor még meg se fordult a fejemben hogy egyszer meghalok.
válasza: válasza:Én el fogadtam hogy az élet értelmetlen,meg hát mások is tudják, amit le írtál ezen már én is el gondolkoztam, faterom is 50 felett jött rá hogy egész életében azt nyomták a fejébe hogy dolgozz keress pénzt aztán vegyél kocsit, házat és minden hülyeséget, pedig ezeknek nincs értelme csak a családnak van értelme és hogy boldog legyen, aki csak dolgozik és nincs senkilye akit szeretne az az ember nem is tudom miért akar élni és miért él?
Igazából az élet tényleg értelmetlen, de azért kellenek a célok hogy legyen miért élned ha már egyszer meg születtél, papám 76 éves koráig élt, ő azt mondta utoljára hogy az életben csak az számít hogy boldog légy és legyen egy szerető családod.
Na, kezdődik a másikra mutogatás. Nem vagyok depis egyáltalán, és hasznára vagyok a társadalomnak, köszi a feltételezést.
Személyi szinten van boldogság, és értelem, ezt nem tagadtam sose, de a "nagy egész" szempontjából viszont értelmetlen. A miért vagyunk a világon kérdésre egyszerűen nem találok választ, és úgy tűnik az emberiség sem, mióta világ a világ, így jutok oda, hogy nincs válasz. Akkor viszont nincs értelme, csak a személyes szintű, apró boldogságoknak, hobbiknak, család, barátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!