Mózes 2. könyvében Isten az erejét fitogtatja?

Isten senkinek nem keményíti meg a szívét, mert az embernek szabad döntési jogot adott. S ez akkor ellentmondásban lenne.

Az eredeti fordítás szerint, így hangzik:

(2Mózes 4:21) . . .Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a szíve;. . .

(2Mózes 10:1) . . .„Menj be a fáraóhoz, mert én, igen, én hagytam, hogy ő és a szolgái megkeményítsék a szívüket,. . .

(2Mózes 7:14) . . .ekkor így szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve. Nem hajlandó elbocsátani a népet.

Jehova az egyiptomiakat sújtó csapásokkal megszégyenítette az isteneiket, és ítéletet hajtott végre rajtuk

Az első csapás, mely során a Nílus, valamint Egyiptom minden vize vérré változott, a Nílusistent, Hápit szégyenítette meg.

A Nílusban élő halak elpusztulása szintén nagy csapás volt az egyiptomi vallásra, hiszen bizonyosfajta halakat szentnek tartottak, sőt, még mumifikálták is őket

A békát az egyiptomiak a termékenység, illetve a feltámadás szimbólumának tartották, és abban hittek, hogy Heketnek, a békaistennőnek a szent állata. Ezért a második csapás – amikor békák lepték el az országot – ezt az istennőt alázta meg

A harmadik csapáskor a mágiát űző papok kénytelenek voltak elismerni a vereségüket, mivel nem voltak képesek elérni a titkos tudományukkal, hogy a por szúnyoggá változzon. Thot istennek tulajdonították a varázslás és a titkos tudományok kieszelését, de még ez az isten sem volt képes segíteni a mágiát űző papoknak, hogy meg tudják ismételni a harmadik csapást.

A negyedik csapástól kezdődően nyilvánvalóvá vált, hogy az igaz Isten éles határvonalat húzott az imádói és az egyiptomiak között. Míg az egyiptomiak otthonait bögölyrajok árasztották el, a Gósen földjén élő izraelitákat nem érte ez a csapás

A következő csapás, a jószágokat sújtó járványos betegség, olyan istenségeket szégyenített meg, mint Ápisz, Hathor, a tehénistennő és Nut, az ég istennője, aki tehénként fogant meg, és akinek a hasára voltak rögzítve a csillagok

Az utána jövő csapás, a kelések, olyan isteneket és istennőket alázott meg, akiket gyógyító erővel ruháztak fel, például Thotot, Íziszt és Ptahot

A súlyos jégeső azokat az isteneket szégyenítette meg, akikről azt gondolták, hogy hatalmuk van a természeti erők fölött; ilyen volt például Raszap, akiről azt tartották, hogy a villámok ura, illetve Thot, aki állítólag az eső és a mennydörgés felett uralkodott

A sáskák által legyőzettek azok az istenek, akik a bőséges termésről gondoskodtak. Az egyikőjük Min volt, egy termékenységisten, akit a termények védelmezőjének tartottak

A sötétség olyan isteneket alázott meg, akik napistenek voltak, például Rét és Hóruszt, továbbá a holdistent, Thotot, aki pályájára állította a napot, a holdat és a csillagokat

A legnagyobb megszégyenülést azonban az elsőszülöttek halála jelentette az egyiptomi istenek és istennők számára

Egyiptom uralkodói istennek tartották magukat, Ré, azaz Ámon-Ré fiának. Azt állították, hogy Ré együtt hált a királynéval. Az ebből a kapcsolatból született fiút egy isten megtestesülésének tekintették, és odaszentelték Rének a templomában. Vagyis a fáraó elsőszülöttjének a halála tulajdonképpen egy isten halálát jelentette

Az egyiptomi istenek tehetetlenségét tükrözte az, hogy képtelenek voltak megmenteni a haláltól Egyiptom elsőszülötteit.

"Jehova az egyiptomiakat sújtó csapásokkal megszégyenítette az isteneiket, és ítéletet hajtott végre rajtuk"

Ember!

Azok az istenek honnan az istenből jöttek elő???

Hány isten van, döntsétek már el!

Egy az Isten, és mindent ő teremtett - de akkor nincsenek más istenek, nincs kit megszégyeníteni,

kicsit skizofrén az öreg!

Vannak más istenek, de akkor miért papoltok EGY istenről????