Egy esetleges keresztényüldözés során mi értelme annak, ha a hívők nem tagadják Isten, ezáltal önként meghalnak?

" Embereket mentettél meg? Szelíd, jó ember vagy? Sohasem bántottál meg senkit? Lelkiismeretrsen végzed a munkád, ami a hivatásod? "

Nem hívőként mondom,hogy beleestél abba a hibába,mint sokan mások: idealizálod a hitetleneket,csak mert a kereszténységben az menekül meg,aki hisz,ezért kitalálták a tökéletes ateistát,hogy azt beállíthassák szerencsétlen áldozatnak. De nem létezik olyan ember,aki soha senkit nem bántott meg,olyan sem,aki állandóan szelíd és sosem jön ki a béketűréséből,lelkiismeretesen meg jó,ha végzi az ember a munkáját,mivel muszáj,akkor már legalább élvezze,ez úgy nem nagyon számít erénynek. Ahova én jártam gyülibe,ott sosem mondták,hogy rossz ember lenne,aki nem hisz,egyszerűen csak nem azzal fizet,amivel kellene (hittel kellene és ő jócselekedetet ad). Ez inkább olyan,hogy ha a boltban pénz helyett elkezded sorolni,hogy mi minden jót tettél,abból nem kapsz kenyeret.

(Márk 8:35–37) 35 Mert aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem és a jó hírért, megmenti azt. 36 Csakugyan, mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkét pedig elveszti? 37 Csakugyan, mit adna az ember cserébe a lelkéért?

(Márk 8:37, 38) . . .? 38 Mert aki szégyell engem és a szavaimat ebben a házasságtörő és bűnös nemzedékben, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor megérkezik Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.”

Talán azért nem érted, mert úgy állsz hozzá, hogy alapból elveted és hülyeségnek tartod a kereszténység tanítását. Viszont mi van akkor, ha igaz? Mi van akkor, ha Isten Fia valóban megtestesült és meghalt a mi bűneinkért, hogy örökké élhessünk? Te képes lennél akkor megtagadni Őt? Persze te igen, de gondolkodj kicsit hívőként.

Az a szemlélet sem igaz, amit megpróbálsz bemutatni; miszerint a keresztények magukat jóknak, másokat rossznak gondolnak. Pont a kereszténység hangsúlyozza, hogy mi bűnösök vagyunk és egyedül Isten jó. Sok nem hívő hozzászólótól olvastam akár ezen a fórumon is, hogy ő nem lop, nem gyilkol, így nincs is semmi bűne. Mintha csak ez a két dolog létezne a bűnök listáján.

"Nos, itt megint oda lyukadunk ki, hogy a keresztény vallás állandó mantrája, legfőbb célja, hogy higgy."

Olyan romantikus, hogy a kereszténységhez egyáltalán nem értők mindig kinyilatkozzák, hogy mi is a legfontosabb:)

A hit értelmi meggyőződést jelent. Isten sosem várja el, hogy vakon, meggyőződés nélkül kövesd. Isten nem evós tudós:)

"Talán azért nem érted, mert úgy állsz hozzá, hogy alapból elveted és hülyeségnek tartod a kereszténység tanítását."

Nem vetem el alapból, hülyeségnek meg főleg nem tartom. A szóbeli hitvallás jelentőségét szeretném tisztázni. Miért van ilyen jelentősége a kimondott szónak? Elvégre a belső hited nem változik meg tőle, Isten pedig a szívek vizsgálója.

"Az a szemlélet sem igaz, amit megpróbálsz bemutatni; miszerint a keresztények magukat jóknak, másokat rossznak gondolnak."

Ezt most nem tudom, kinek címezted, Rachel Warner pont ezt fejtegette, és én vele értettem egyet. Abszolút úgy gondolom, hogy az emberi természet alapból bűnös, de ez nem jelenti azt, hogy akkor nincs benne semmi jó. Hanem ebből pont az következik, hogy a rossz mellett mindenkiben van jó is.

" Nos, itt megint oda lyukadunk ki, hogy a keresztény vallás állandó mantrája, legfőbb célja, hogy higgy.

Embereket mentettél meg? Szelíd, jó ember vagy? Sohasem bántottál meg senkit? Lelkiismeretrsen végzed a munkád, ami a hivatásod? Ez mind mit se ér, amíg nem hiszel, "rossz" ember vagy. "

Akkor én meg hadd lyukadjak ki máshol. Én ugye nem hiszek Istenben,tehát mennyben sem. Ebből kifolyólag nem is izgat,ki mit gondol arról,hogy "halálom után hova kerülök". Sok ateistának miért van ezzel mégis problémája? Írják sokszor,hogy a menny egy uncsi hely,ahol állandóan imádkozni kell meg dicsőíteni Istent,aki mellesleg így tömeggyilkos meg úgy igazságtalan. De mikor leírja egy hívő,hogy hát nem is kerülhetnél oda a hitetlenséged miatt,akkor már azonnal toporzékolnak,hogy "hát miazhogy nem? jó ember vagyok,tehát ott lenne a helyem". Most akkor döntsük el,hogy hol is állunk. Miért izgatna,hogy nem juthatok be egy helyre,ahova nem is akarok bejutni? Vagy eleve nem is hiszek benne? Akkor már az is mind1 nekem,ha valaki a pokolba kíván,hisz úgysem létezik,nem?