Miért reménykednek a megtört életük miatt hívővé vált személyek, hogy megtéríthetnek bárkit is?

Nem vagyok hívő és nem tartom annyira követendő dolognak, hogy krízishelyzetben Istenhez forduljak, ha addig nem tettem. Ha hinni szeretnék, nem azért tenném, mert bíznék abban, hogy Isten szeret, és segítene rajtam. Ez a két személy, akik szeretnék, ha legalább minimálisan nyitnék a hitük felé, pedig konkrétan amiatt tért meg, mert valamilyen súlyos feldolgozatlan trauma volt az életükben.

Nekem is vannak gondjaim, ami miatt nem vagyok elég erős jelenleg, de emiatt nem fogok megtérni. Pszichológusra lenne szükségem, de nem telik rá, szóval ki kell tartanom még egy darabig.

És különösen nem tetszik, hogy a gyengeségem most becsalogatásra szeretnék használni, úgy sem fog meghatni.

A két személy közül az egyikük konkrétan abban reménykedett, hogy hívőként majd könnyebb lesz férjet találnia. Na igen, csak a csatlakozásának idején is annyi idős volt már, hogy korabeli, vagy nála idősebb egyedülálló férfiak szinte nem voltak egyáltalán, azóta meg már eltelt jó pár év, és nem tudok szebben fogalmazni, de már vénlány, így még kisebbek az esélyei, mint valaha. Az ő példája alapján miért kéne nyissak feléjük? Ne már.

Persze ő amiatt is bepróbálkozott nálam, mert 22 évesen még szűz vagyok ("világi életében" ő tizenévesen elveszítette, hát aztán). Igen, nem adatik meg minden az ember életében. Ezt el kell fogadni. Inkább várok, mint, hogy olyan személynek adjam magam, akivel meg se érdemeljük egymást.

Szóval speciel a párkeresésnek semmi köze a hithez szerintem. És pláne nem ok behálózni valakit. XD Nagyon nevetségesnek tartom.

És azt sem érzem senkin, hogy a hite segítene a problémáin. Mert nem, maximum úgy tesznek, mintha kevésbé lennének fontosak és "majd megoldódnak", mert Isten segít. A szerencséjüket Istennek fogják fel, a balszerencséjüket meg Isten büntetésének, amiért valamit elrontottak. Én viszont azt mondom, semmi lesz magától, sem a siker, sem a balszerencse. Van, hogy minden csak véletlen, mert az ember épp rosszkor van rossz helyen, bármi megtörténhet. Viszont sokszor tényleg mi felelünk a saját sikerünkért, gondjainkért, ezt is fel kell vállalni, nem pedig egy külső személyre helyezni.

Szóval én kifejezetten nem szeretem, ha olyan emberek, akiket szeretek és elfogadok hívőnek, nem fogadják el, hogy én nem vagyok az, és nem is akarok az lenni.