Istenben lezajlanak-e bizonyos kognitív/akarati folyamatok, amíg valamilyen döntésre jut vagy cselekvésre szánja el magát?

A vallásosak 99 %-ának ez meghaladja az értelmi szintjét, fel sem tudják fogni a kérdést, de nem is akarják. Nagyjából annyit értenek ebből, mint a felettem lakó kínai, aki csak a saját nyelvén beszél.

Talán próbálj meg velük úgy kommunikálni, ahogy én a kínaival: kézzel, lábbal, arra van valami esély.

Istenben nincs változás, döntésein nem gondolkodik, nem mérlegel, ezt kizárja a kereszténység Istenről alkotott definíciója.

"Miért pont akkor indult el a teremtés, amikor elindult?"

Rossz a kérdés, mert az "akkor" értelmezhetetlen. Isten a világgal együtt teremtette az időt is, tehát "kezdetben". Előtte nem létezett idő, nem lehet "mikorról", "akkorról" beszélni.

Nem foglalkozok most a keresztény istenképpel, csak filozofálok egy kicsit.

Az idő a mi Univerzumunk fizikájának egy paramétere, hasonlóan a térbeliséget leíró 3 paraméterhez. Attól, hogy a mi Univerzumunkban az események, objektumok, viszonyok e négy paraméterrel hiánytalanul leírhatóak az Ősrobbanástól innen (ti.: hol és mikor), szerintem nem jelenti azt, hogy egy általánosabb, az Univerzumunkat magába foglaló, de azon túl is terjedő modellben ne lehetnének további paraméterek, és ezen keresztül ne lehetnének a "külső" világ objektumai meglepő viszonyban az Univerzumunkkal.

Képzeljünk el egy egyszerű számítógépes szimulációt, amiben egy labda pattog, adott a labda sugara, a sugárral összefüggő tömeg, a kezdeti pozíció, a g gyorsulás, a kezdettől eltelt idő. Ha a program elindul, akkor fizikai képletek és az aktuális időpont ismeretében kiszámítható, hol kell éppen lennie a labdának. Ennek a t paraméternek a segítségével minden maradéktalanul leírható, ami ebben a primitív világban történik. Egy megfigyelő pedig, aki egy ilyen világ része lenne, azt gondolhatná, hogy semmi jele, hogy az általa ismert paramétereken kívül bármi is kellene a világ megismeréséhez és leírásához. Csakhogy az az illető, aki kívül áll ezen a szimuláción, egész más viszonyban van a szimuláción belül uralkodó idővel. Például egyáltalán nem kell futtatnia percekig futtatnia a programot, hogy megtudja, mi lesz percek, évek, évezredek múlva. Lejátszhatja a szimulációt visszafelé, megállíthatja bárhol. És ezen manipulációk során a szimulált világban a "beavatkozásnak" semmi belülről érzékelhető jele nincs. Hogyan érzékelnénk, ha az egész Univerzum megállna, majd folytatódna? Vagy visszaugrana minden 5 perccel korábbra? Sehogy.

Azt lehet tehát látni, hogy időből lehet több is mint egy, és egy rendszer saját idejétől lehet függetlenül is létezni, emberi elmével is belátható módon. Aki a szimuláción kívül áll, annak a szimuláció múltja, jelene, jövője nem jelent semmit, minden pillanata folyamatosan a kezében van, a saját jelenében teljes hozzáférése van az egész idősíkhoz. Továbbá azt is látni lehet, hogy egy rendszer teljes körű megismerése és leírása egyáltalán nem garantálja, hogy a nagy egészet is lássuk. A pattogó labda például véges ideje pattog, de a pattogása ciklikus, és ha csak az ezt leíró egyenletet ismerjük, akkor vissza lehet számolni a labda pozícióját bármilyen végtelen múltbéli időpontba. Semmi jele nem lesz, hogy az a labda ne pattoghatott volna ugyanúgy végtelen idő óta.

Honnan tudjuk egyáltalán azt, hogy mit csinált a teremtés előtt? Lehet akkor is próbálkozott valamivel. Mivel Istennél nincs idő és tér, mert abban csak a természeti lényeg tartózkodnak, tehát nem is kell Istennek A-ból B-be menni, vagy nem tud.

Pl. van egy kerek pici akváriumom otthon. Abban én nem tudok A-ból B-be menni, mert attól sokkal nagyobb vagyok. Annak fenntartása csak rajtam múlik, ha oxigénhiányos lesz a víz, mert nem figyeltem oda, mással foglalkoztam. A hal szemszögéből nézve fogalma sincs, hogy én még mit szoktam csinálni. Kb. így lesarkítva lehet Isten működését is leírni.