Mit tegyek, hogy ne zavarjon ez a dolog?

Az a problémám, hogy a lakótársam barátja mindig úgy van itt, hogy amúgy ezt sosem beszéljük meg (mert nyilván elvileg ehhez nincs közöm). Most itt akart lenni vasárnap-csütörtökig a srác, erre legalább rákérdezett a lakótársam, hogy ugye nem zavar, erre szépen megkértem, hogy nekem sem a kedd, sem a szerda nem jó, mert csütörtökön lesz egy nehéz szóbeli vizsgám, és szeretnék készülni, úgyhogy emiatt azért zavarna.

Nyilván nem örvendezett, de annyit mondott, hogy jó, akkor kedden-szerdán a srácnál lesz... Amúgy sülve-főve együtt vannak, és egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha én eddig is mindig elviseltem őket, akkor miért olyan nagy gond néha-néha odafigyelni rám is. Már 5. éve lakom együtt másokkal, és eddig soha senki nem csinált ügyet abból, hogy egymást nem zavarjuk a tanulásban, meg lehet oldani az ügyes-bajos dolgokat egymás zavarása nélkül is.

Amúgy nagyon pici a szobája a lánynak, és a konyha is mellettem van, így csak estére vonulnak be, amúgy minden beszélgetésük, telefonálásuk behallatszik, enyelegnek a konyhában, stb.

Nyilván magammal is van bajom, hogy én azért viselem ezt nehezen, mert nekem nincs barátom, soha nem is volt, nem itt szeretnék már tartani az életben, és mivel végzős vagyok, külön nem hiányzik a nyakamba még ez a pár is (egyikük sem egyetemista/fősulis), akik valahogy mindig akkor időzítenek, amikor pont tanulnom kell, és hát ők is este vannak itthon, meg én is csak este tudok tanulni év közben suli után, de nekik nem kell, így nem is értik, engem miért zavar, hogy csak "élnek", mint bárki más normális ember.

Könyvtárban, stb. helyeken nem tudok normálisan tanulni, egyedül kell lennem, azért bérlek saját szobát albiban, mielőtt ez felmerülne ötletként. Plusz bejárós vagyok,eléggé be van határolva, mikor tudok utazni.

Gyakorlatilag tényleg nincs életem. Egyetem mellett dolgozom heti 1 vagy két napot (beosztásomtól függ) és én csak ahhoz tudom igazítani a saját tanulási időmet, hozzájuk még pluszban nyilván nem. Heti 1-2 alkalommal eltöltök némi időt a barátnőimmel, de ennyire futja csak.

Ők meg nem tudnak összeköltözni és ott élni az átlagos felnőtt életüket, mert a srác a szüleinél lakik, és okkal tesz félre most pénzt. A lánynak meg nyilván semmi kedve odaköltözni a szülői házba.

Amúgy sosem laktam dolgozó nővel, 10 napom volt találni valakit, olyan hirtelenséggel mondott fel az előző lány augusztusban. Így 3 dolgozó felnőttből rá esett a választásom, mert 9-17:00 között dolgozik, nekem is ez a napirendem, így legalább az alvásban nem zavarjuk egymást.

Több barátnőmmel is beszéltem erről, ők sem bírnák, ha a lakótársuk meg a barátjuk nappalinak használnák a konyhát, heti 3-4 nap, mert annyit van itt a srác. Fizetni meg nem fizet érte nyilván, hétvégente nincs csak itt, mert plusz műszakokat vállal. Úgyhogy máskor konkrétan létjogosultságom sincs a konyhában miattuk. A reggelimet is sokszor szorongva rakom össze majd vonulok is a szobámba, hogy ne velük legyek.

Tudom ez nem normális, de nekem nagyon rosszul esik ez az egész.