Miért van ekkora diszkrimináció az albérlethirdetéseknél?

A nőkből kiindulva én sem vennék magam mellé nőt bérlőnek. Egyrészt a mai emacipált nőknek mondog igazuk van. Ha épp nincs, akkor egyből hímsoviniszta vagy, meg szexista meg tudomisén. Ez olyan mint a kissebbségnél a rasszista kártya. Van a cégnél is egy ilyen kolléganőnk, minden zavarja, mindenért papmpog, ha beszélnek a közös irodában, azért, ha valakinek hangos a fülhallgatója azért.

Az persze nem zavarja amikor egész délelőtt kérődzik és a folyosón hallatszik ahogy rágja az extrudált fűrészporát. Szóval barátnőn kívül nem költöznék össze ilyennel.

"Minden lány hirdető, aki lakótársat szeretne, kizárólag lány bérlőt keres maga mellé."

Most azt képzeld el, hogy pl. járni is csak kifejezetten egy bizonyos neművel szeretnek. Na, AZ, mekkora diszkrimináció! :D:D

Én ugyan már kinőttem a lakótársat keresek korszakomból, szóval néhány év távlatából írom, de...

Laktam lányként albérletben, a tulaj rámbízta a lakótársak keresését, mondván én lakom majd velük, nekem legyen szimpi. Szóval kvázi főbérlő voltam, asszem ez a hivatalos szó erre.

Zárójel bezár.

Én nem kötöttem ki, hogy fiú lány, fiatal vagy idősebb jöjjön, úgy gondoltam naivan, hogyha a napirendünk passzol (=nem idegesítjük egymást és nincs vívás a közös helyiségeken), akkor full mindegy, ki lakik a szomszéd szobában.

Na, arányaiban sokkal több fiú/férfi írt hirdetésre (szinte kizárólag), mégcsak nem is fészen, hanem albérletes oldalon (szóval nem profilkép vagy bármi volt az oka, mielőtt valaki ezzel vádolna :D). Nagyjából hasonló séma mentén zajlott mind(!!): kéne egy lyuk, ahova hazajárhatnak. Ha érted, mire gondolok...

Az elején próbáltam cuki és udvarias lenni, cserébe hónapokig zaklatott egyik másik, hogy de gondoljam meg magam, "jóban" lehetnénk. Vagy neki az is elég, ha csak néha feljárhat. Csak nyilván ennél közönségesebben...

Újabb zárójel: egy idősebb nőci lett akkoriban a lakótársam végül, aki tönkrevágott egy csomó mindent és fizetés nélkül távozott, majd előadta a tulajnak, hogy minden az én hibám.

Utána én inkább nyomorogtam egyedül fizetve mindent, de megfogadtam, hogy csak olyan jöhet mellém, akit ismerek személyesen, nem teszem ki magam sem a hirdetésekre érkező mocskolódásoknak, sem random lakótársak jóindulatának.

Szóval összességében tök meg tudom érteni a hirdető lányokat, hogy szűk keresztmetszetet szabnak mind nemben, korban, élethelyzetben. Én a saját bőrömön tapasztaltam, de kis empátiával te is megérted, miért fontos ez. Nem diszkrimináció, hanem óvatosság.

A saját lakásában mindenki úgy diszkriminál, ahogy akar.

Ez nem egy munkahely.