Ez titeket is zavarna?

Hétfőn kiköltözik a lakótársam, mert megbeszéltük, hogy nem passzolunk és nem szeretnék vele élni. Neki ez a lakás messze van mindentől, szóval ő döntött úgy, hogy másikat keres. Ez 2 hónapja volt.

Ezen az utolsó héten meg így konkrétan mindenre magasról tesz rá, pedig mondtam neki, hogy szakdolgozatot írok. (Ő nem dolgozik jelenleg már fél éve, levelezőn tanul)

Állandóan főz, ez volt a legfőbb gondom vele, mert már korán reggel nekiáll mindig, én meg nem vagyok egy reggeli ember, nekem nagyon rossz erre ébredni, vagy úgy készülődnöm, hogy mindig befoglalja a konyhát. Mert nem férünk el, olyan pici, ha rossz kedvem van, nem szeretnék bunkó lenni vele, de nem szívesen beszélgetek. Azontúl neki nem gond belemászni más aurájába. Még a fürdőbe is lazán bejön ha csak fogat mosok... szóval ő olyan nő, akinek a személyes tér fogalma nem mond túl sokat.

És az egy dolog, hogy rengeteg szabadideje van főzni, de elmosogatni már nem szeret.. egész héten non-stop tele a mosogató. :(

Állandóan azon problémázott, hogy nekem nem fontos, hogy minden héten nagytakarítást csináljunk. Én ezt megértem, de a kupi az sosem miattam volt. Ő nem takarított maga után a konyhában, még a sütőt se sikálta ki soha, de még törölgetni se volt kedve.

Januárig dolgoztam egyetem mellett hétvégente. Utolsó évem, alig van/volt szabadidőm, de nem fogta fel, hogy emiatt nekem nehéz rugalmasnak lenni kicsit. Az ő életviteléről viszont soha semmit nem tudtam, mert így h nem dolgozik, kiszámíthatatlan volt teljesen.

Ilyen lakótársam még sosem volt, nyilván én sem tudtam magamról, hogy ennyire más életvitelhez már nem tudok alkalmazkodni.

Most meg így az utolsó héten konkrétan mindent megcsinált már, amiért korábban szóltam neki, hogy figyeljen jobban...

Zenét bömböltetett, nem zárta be az ajtót, nem csavarja le a fűtést, de az ablak non-stop nyitva van (25 fok van, de ő fázik, meg kell az oxigén...), nem tudtam tőle mosogatni, egyik reggel befoglalta a fürdőt 1 órára és emiatt elkéstem, stb.

Szóval annyira kiakadtam,hogy a hétvégén hazautazok a szüleimhez, hogy kicsit nyugodtabb körülmények között írjam a szakdolgozatom szakirodalmi hátterét, amit vasárnap kell leadnom a konzulensemnek.

Annyira összejött minden erre a hétre, meg még az ő hülyeségei is, hogy migrénem lett.

Nem hiszem, hogy velem van a baj, amiért hasonló életvitelű lakótársat szeretnék. Meg a másik, hogy nem irigységből, de a hozzáállása, hogy fél éve nem dolgozik már (mert hogy most van elég pénze ezt megtenni), nagyon nem fér bele az én elveimbe. Én meg állandóan vagy tanultam/dolgoztam kb.de hogy takarítanom többet kéne, mikor este 6 előtt haza se estem...pedig én aztán tényleg nem vagyok kupis, inkább csak vissza akarta adni, hogy miért szóltam be neki, amiért reggel 6-kor állt neki főzni, meg ilyenek.

Igen, az ő életvitele is normális, elfogadom, csak én nem ilyen vagyok, nekem ez nem jó.