Üdvözlet! Mennyire normális 200.000 sőt annál feljebb áron kiadni egy lakást? Az ország fizetéséhez mérten..+ még az albérlő fizeti a közjegyzői szerződést is

Kérdező, és mégis hogyan gondolja ezt a felső határt?

Legyen meghatározva megyénként, városonként, utcánként egy limit? Mert ugye Borsodot és Budapestet lassan egy országba sem lehet sorolni, de egy településen belül is lehetnek hatalmas különbségek. Ezen kívül legyen egy határ megállapítva a rossz, a közepes, a teljesen felújított lakásokra? Legyen egy határ a panelekre, a kertes házakra? A távfűtéses, szigetelt házak lakásaira és a 200 éves, omladozó romokban kiadott lakásokra?

Hagyjuk már ezt!

Kereslet-kínálat.

Ha ebbe belenyúlnak, akkor rengeteg lakás el fog tűnni a piacról, mert a tulajdonosnak nem lesz érdeke olcsón kiadni úgy, hogy ő visel a lakással kapcsolatban minden kockázatot. Ami pedig marad a piacon, az alacsony bérleti díjjal lesz lepapírozva, de a valós bérleti díj ettől különbözni fog.

Egy dolgot értsen meg. Ha a tulajok kivonulnak a bérleti piacról, az a bérlőknek lesz pokol. Mert nem lesz kínálat, és ami marad, azok a rosszabb állapotú lakások. Ezekért lehet majd versenyezni, ráadásul magasabb árért, amennyiért ma is elkelnek. Csak a tulaj fog kevesebbet adózni utána, mert hivatalosan kevesebbért fogja kiadni.

"Mennyire normális 200.000 sőt annál feljebb áron kiadni egy lakást?"

A

kkor talán zárjuk le a kérdés azzal, hogy teljesen normális.

Te nyúlkálsz a másik pénztárcájába, ha azt szeretnéd, hogy a tulajdonát ne adhassa annyiért, amennyiért szeretné és tudja.

A kormánynak, önkormányzatoknak írhatsz levelet meg vitatkozhatsz velük, hogy a sok üresen állásban tönkremenő ingatlana valamelyikét adja ki neked olcsón.

De olyat kérni, hogy valakinek a magántulajdonában ne annyiért lakj, amennyit ő jónak lát... ezzel a logikával használhatnád a kocsiját akkor is, ha nem akarja adni. Vagy a fésűjét. Vagy az alsóját, hisz van neki több is. Vagy ő a tiédet, ha neki nem telik rá.