A 80-as években mennyibe került egy albérlet Budapesten, és átlagban hány %-a volt az átlagfizetésnek?

2.700,-Ft. volt egy átlag tanári fizetés.

Budán egy 37 nm-es garzon berendezve, rezsivel együtt 4.000,-Ft volt.

90es évek eleje, 12000 Ft volt a fizetésem. Ez kb annyit jelentett, mint manapság 700-800 ezer.

Az albérlet havidíjára már nem emlékszemm de a lakást amiben laktam (sima újpesti panel) 1,5 millióért ajánlották megvételre.

Elfelejtesz valami fontosat. A 80-as években nem volt az embereknek + lakása amit kiadhatott (nem is lehetett ilyen vagyona), ezért az albérlet azt jelentette hogy Szabó néni ha megözvegyült akkor kiadta az egyik szobáját nyugdíj kiegészítésnek. Nagyon nehezen lehetett találni önálló lakrészt bérlésre. Olyan házakban jöhetett szóba ahol leválasztott valamit a tulajdonos és így nem kellett közösködni a tulajdonossal.

Testvérem 1984-ben kezdte az életét Budapesten, szobát bérelt 2000 Ft-ért,

Átlagkeresetek alakulása a 80-as években

1980 4 098 Ft

1981 4 364 Ft

1982 4 651 Ft

1983 4 862 Ft

1984 5 452 Ft

1985 5 961 Ft

1986 6 435 Ft

1987 6 987 Ft

1988 8 968 Ft

1989 10 571 Ft

Nem volt nehezebb. Vedd figyelembe, hogy akkor ÚJÉPÍTÉSŰ lakások voltak azok, amiknek most már a tervezett élettartama felett is eljárt az idő és újítgatják meg maszatolják, hogy ne legyen nagyobb katasztrófa, de nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb az akkori tulajdonosok szívnának vele, akik aranyáron vették és majd akkor jelentik be, hogy életveszélyessé vált és bontják az épületet.

Ezen kívül akkor SZÉLESKÖRŰ BÉRLAKÁSPROGRAM volt és annak a rezsijét is fizetni tudtad, mert olyan nem volt, hogy nem volt munka. Pláne nem, hogy 18 hónapra nőtt az átlagos álláskeresési idő!!!

Szóval ahogy fentebb írták, nagyon ritka volt, hogy valaki kiadta bérbe akár az egyik szobáját, olyan meg még ritkább, hogy 1-nél több ingatlantulajdonnal rendelkezett. És annak oka volt, hogy valaki ilyesmiben kényszerült lakni (bujkált valami elől, akármi) a jóval kedvezőbb állami bérlakás helyett.

Mindkettőnek bőven lejárt, annyi különbséggel, hogy

1. A panelt technológiájából adódóan jóval költségesebb és macerásabb karbantartani.

2. Lokáció szempontjából sincsenek szerencsés helyen, hiszen mikor épültek az volt a cél, hogy lakóTELEPEK legyenek, ahonnan dolgozni jár az akkori munkásosztály, bár cserélődtek a lakók, de azért egyes kerületeknek és azon belüli lokációknak még mindig megvan a "keménymagja", "társadalmi osztálya".

3. Ha megnézed, a 100-150 éves épületekből a jobb helyen lévők (belváros nem dzsumbuja, pl. V. kerület, meg Buda) pénzt nem sajnálva fel lettek újítva, a dzsumbujabb részeken lévők meg lerohadtak annyira - amiről a lakóközösség is vastagon tehet a nem fizetésekkel, elmaradásokkal, végrehajtásokkal -, hogy többségét inkább bontják, aztán húznak fel a helyén újépítésűeket.