Hogy mukodnek ezek a dolgok?

Ahogy első is írja, tulajtól függ elsősorban. Esetünkben párom egyedül bérel egy garzont, és havonta kb. 1 hetet itt vagyok nála. Nem fix rezsis, évek óta időre perkál, a lakást rendben tartjuk, sőt én szoktam nagytakarítani (az előző bérlő mocskát is elhárítottam). A tulajok lesz.rják, hogy itt vagyok-e vagy sem, nem is járkálnak ide. Konkrétan háromszor cserélt a lakás gazdát az elmúlt években, és kizárólag akkor jöttek ide a tulajok, amikor megvették a lakást.

De olvastam már pont ebben a topikban, hogy valaki azon is kicsapja a hisztit, ha valaki egy-két éjszakát tölt a Szent Tulajdonban... Azt nem tudom, hogy van-e ehhez joga. Ahhoz biztos, hogy ha egy ember helyett három lakja életvitelszerűen, de egy-egy nap vendégséget, ha rendeltetésszerű használat van, akkor _szerintem_ nem. De néha olyan jogszabályokba futok bele, hogy nem lepne meg, ha lenne erre is valami ostoba és életszerűtlen szabály...

Természetesen nem járkálhat be random, csak előre egyeztetett időpontban, de ahhoz van joga, hogy néha ránézzen ilyen feltételekkel a lakásra és ezt ne is gátold.

Így van. Én az első albérletemben lakok 2 éve és nagyon szeretem. A tulajdonos jófej, a két év alatt kétszer volt fent, akkor is csak azért, mert problémát jeleztem és szerelőt hozott. Gondolom saját szemével is megakart győződni a probléma mértékéről, illetve nyilván az is benne volt, hogy egy kicsit körülnéz a lakásban hogyan/mennyire tartjuk rendben. Először jól körülnézett, másodszorra már a szobákba pl. be sem lesett.

Szerintem az természetes, ha a tulajdonos tudni akar róla kik laknak életvitelszerűen a lakásban. Nálunk volt egy lakótárs váltás, jeleztem neki, egy bólintással nyugtázta és elfogadta (az én nevemen van a szerződés, vagyis én felelek a rendért). Szerintem nagyon nagyon fontos a kölcsönös bizalom ilyen helyzetben.

Ellenben az nem normális, ha megszabja mikor kit vihetsz fel az otthonodba, ahogy az sem, ha bejelentés nélkül bemászkál a saját kulcsával, amikor te nem vagy otthon. Ebből nem érzelmi kérdést kell csinálni (gondolok itt a "rosszul esne" megjegyzésre), hanem el kell küldeni a francba és ha csúnyán néz, akkor fel kell mondani az albérletet. Amondó vagyok, hogy attól, hogy az ő lakásában lakok, még nem lesz az anyám/apám, aki megmondhatná mit csináljak kivel és mikor, főleg úgy, hogy 27 éves fejjel már ők sem korlátoznak ilyen szinten. Az ilyen helyről menekülni kell, ha a beszélgetés nem hoz kompromisszumos megoldást. Pl. rendben, megértem hogy aggódik a lakásáért, rendben jöjjön fel havonta és nézzen körül, de akkor szóljon előre egy pár nappal, hogy én is otthon lehessek.