Ti hogy viseltétek az elkoltozésetek előtti pár napot?

Amikor elkészült a laksom már nagyon vártam a beköltözést. Rengeteget melóztam rajt mire sikerült felújítani, berendezni. A beköltözés előtt nekem nem volt ilyen. A beköltözés után viszont igen. Nem tudom honnan jött, és csak pár napig tartott, de kicsit olyan elveszettnek éreztem magam. Aztán gyorsan beleszoktam az új helyzetben és onnan ok volt minden. Nagyon szeretem azt a kis lakást :)

Szerintem nálad is el fog múlni gyorsan.

Ez így természetes. Gondolj arra, hogy bármikor haza tudsz menni :)

Én 18 évesen 300 km-re költöztem egyetem miatt, család, barátok nélkül, egyedül, mint a kisujjam. Pár nap alatt feltaláltam magam, minden ment szépen, ahogyan kell.

Azóta eltelt 13 év, de ugyan olyan jó hazalátogatni a családomhoz :)

1: De ha jól értem, ez saját lakás.

Ha újdonság, hogy egyedül alszol egy ingatlanban, az járhat ilyen érzésekkel beköltözés után pár napig.:) Egy kicsit félelmetes, vagy magárahagyatott légüres érzés, vagy ilyesmi.

Szerintem ez fokozott, ha nem is a sajátodba költözöl, hanem valahová idegenbe.:)

Hogyne éreztem volna.

Sőt, én az első este kicsit még féltem is, nagyon fura volt. Erre készülj még fel, mert nem csak most lesz fura. Mondjuk én kertesből költöztem be panelba a 6. emeletre, ahol nemhogy az udvarra, fűre, virágoskertre nem láttam rá ahogy az ágyamból kinéztem az ablakon, de még a fák lombkoronája se zavart be, csak a büdös nagy égboltot láttam. Na, ott az nagyon furcsa érzés volt. Aztán párszor lefekszel, felébredsz, melóba/suliba mész és már csak azt veszed észre, hogy az a fura, hogy nem fura és kezded az otthonodnak érezni.

De hidd el, hogy imádni fogod! Első estére hívj át valakit szerintem, ha Te is kicsit szentimentálisabb vagy. Akár vegyél 1-2 sört, vagy egy üveg bort (amúgy is illik megünnepelni a dolgot), az is majd segít kicsit oldódni.