Szoktatok otthon vizet tartalékba, vész esetére betárazni, betárolni?

Pl 50-100 liternyit, esetleg többet is, vagy akár csak egy 20-30 literes marmon kannára valót. Hogy pl a vízvezeték meghibásodása, javítása, átmeneti kiesése esetére legyen otthon annyi, amiből főztök egy kávét, egy teát, megisszátok, vagy egy arcmosáshoz, borotválkozáshoz elegendő. Amíg kijavítják a hibát, vagy reggel összeszeditek magatok annyira hogy elinduljatok kannával, kishordóval vízért a faluban, a városban.

Részemről kb 3 éve táraztam be egy 60 literes savanyúságos hordónyit, amire azért volt szükség, mert elromlott a konyhai csap, és ezért el kellett zárni a főcsapot. Mikor már nem volt rá szükség, párom nyaggatott, hogy most már öntsem ki. De azzal érveltem, vizet nem öntünk ki, hanem majd szépen elhasználjuk, és betettem a spejzba, ahol megfért a sarokban. Persze ő azzal támadott, hogy biztosan mániákus vagyok, és várom a világégést, preppingelek, vagy ilyesmi. Persze védekeztem, hogy nem, nem, csakis az ivóvíz iránti tiszteletből nem öntjük ki. Aztán elfeledkeztünk róla. Bútorlap került a tetejére, arra műanyag láda, abba meg befőttek, lekvár, paradicsomlé, stb. Egészen addig amíg eljött a a nagy nap: reggel nyitom a csapot, és nincs víz. "Te zártad el a főcsapot? Te zártad el a főcsapot?" Én nem. Lassan eszünkbe jutott a három éve odatett hordó, és nemsokára már főtt a kávénk, volt miben mosakodnunk, fogat mosnunk reggel. True story.