Szerintetek is a létező legnagyobb hülyeség (volt) a házak, lakások építésénél az egymásból nyíló szobák kialakítása ?

En sem ertem hogy mi volt a celja. Talan azert mert konnyebb atmenni a gyerekszobaba ha a babad ott alszik.

Jartam olyan hazban is ahol egyik szobabol nyilt a masik es a masik szobanak nem is volt kulon bejarata. Tehat a gyerekek a szulok szobajan keresztul mentek. A hatso szoba mogott tudtak volna vagni egy ajtot, de akkor az meg a harmadik szobabol nyilott volna, ami amugy is egy fura szoba volt, mivel a szomszed fele nezett, igy egy kis ablak volt csak rajta.

Olyan hazban is jartam regen ahol nem volt wc bent, de furdo volt. Evekig kijartak a pottyantosba, mig a spajzot megcsinaltak wc-nek. Azt mar nem tudom hol csinaltak uj spajzot, talan egy kinti epuletben.

Egyik kadarkockaban meg a konyhat spajznak hasznaltak es egy hatso epuletben volt a konyha meg az etkezo. Hat nem lehetett kellemes telen kimenni a hatso epuletbe az udvaron keresztul hogy megreggelizz.

A fent leirtak is nagy hulyesegek, nem csak a szobak kozti ajto:D

Egyazon alapterületű lakásban, ha a két szoba külön bejáratú, akkor azoknak egy harmadik helységbe kell nyílniuk.

Ez lehet a konyha, vagy az előszoba.

Ha az előszoba az, akkor az "élhető" hely területe csökken, ha pedig a konyha, akkor

- vagy olyan hosszú falnak kell lennie, mint a két szoba,

- vagy az egyik szobából a másikba csak a konyhán keresztül lehet eljutni.

Bármelyik eset is áll fenn, ugyanilyen kérdés feltehető.

.

Abban az időben panelből épültek a házak. Ennek volt egy igen nagy előnye: felgyorsult az építkezés, adott idő alatt több családnak volt biztosítható a lakhatás.

Az emberek (csodálatos módon!) inkább laktak kissé kényelmetlenebbül, mint sehol.

Nem feltétlen hülyeség volt, hanem egyszerüen erre volt lehetöség.

Az nem igazán zavaró, ha a nappalin keresztül lehet bejutni az egy vagy több hálószobába, ugyanis az átjárószobát nem privát térnek tervezték.

Emellett egy csomó régi házban vagy lakásban a meglévö, régi, nagy szobákat osztották több részre, vagy a konyha egy részéböl csináltak fürdöszobát (mert ott volt a víz bekötve), de arra nem volt lehetöség, egy külön közlekedöt is kialakítani.

Régen a parasztházak így épültek, a konyhára nyílt a bejárati ajtó, abba léptél be és innen nyílt 2 szoba és az egyik szobából egy harmadik szoba. Nem volt kényelmetlen, mert az egyik szoba szülői szoba volt, a másik szoba meg gyerekszoba volt, a 3. szoba, ami szobából nyílt, azt pedig nem használták, az volt a tisztaszoba! Ez csak később, az igények megváltozásánál vált kényelmetlen kiosztásúvá, amikor elkezdték használni a 3. szobát, a tisztaszoba megszűnt, mint fogalom, fürdőszoba és angol WC került kialakításra a házban stb. Nem egy esetben a tornácok beépültek, közlekedővé váltak, ezzel gyak. tönkretették a ház klímáját, mert a tornácot azért találták ki, hogy nyáron árnyékot adjon.

Nyári konyha pedig azért volt, mert sparhelten főzni bent a házban nyáron, az lett volna ökörség. Ilyen, hogy nem volt kényelmes oda kimenni, akár télen (ha csak azt használták), ilyen nem fordult elő, mert nem azzal kezdődött a nap! Vidéken reggel felkelt a paraszt és megetette az állatokat, kiganézott, akár a tehenet megfejte ha volt, mert ha volt, akkor sokaknál a gyerek meg iskola előtt elvitte a tejet leadni. Ezt követően ült csak le kávét inni, reggelizni. Nem azzal indult a nap, hogy kisgatyában/pizsamában irány a konyha és ott jógázok egy órát (cigi-kávé-cigi-kávé) mire használhatóvá teszem magam.

Helyes válaszokat írtak az előttem válaszolók.

Magam részéről csak annyit teszek hozzá, hogy a mai viszonyoknak és igényeknek nem megfelelőek az átjárós szobák, hiszen amelyik szobát átjárósként használják, akkor az abban tartózkodó személyeket (akár éjjel, akár nappal), de zavarják.

Sok évvel ezelőtt, amikor több generáció élt kis házban (vagy lakásban), akkor az átjárós szoba kényszermegoldás volt. Ismertem olyan családokat, ahol a fiatal házaspár egy szobában aludt a szülőkkel. Meg olyat is láttam, amikor a fiatalok ágy végében, keresztbe fektetve volt az apa (após) ágya. (Mégis születtek unokák...).

Falun még a 80-as években is természetes volt, hogy egy szobában laktak a huszonéves fiatalok és a szülők.

Háború előtt meg ez volt a normális. 5 ember egy szobában.

Fűtés szempontjából jó megoldás volt, hogy a szobák egymásból nyíltak, gyakran ajtó nélkül. Főztek a sparhelten, befűtötte az egész házat. Vagy egy kályhába elég volt begyújtani. Ma ez lehetetlen lenne egy olyan házban, ahol teljesen el vannak szigetelve egymástól a szobák.

A nyári konyhának pedig több jelentősége is volt. Egyrészt nem a házban büdösítettek (ez most is pozitív), másrészt ha az állatoktól, vagy a kertből bement az ember, akkor nem a házban mocskolt. Sok helyen van egyéb melléképület is, ahova le lehetett dőlni aludni egyet. Az is azért van, mert oda mocskos ruhában is be lehetett menni ledőlni, nem a házban kell vetkőzni, pihenni, öltözni, visszamenni dolgozni.

A nagymamámék már kádár kockában laktak. A mai viszonyokhoz képest teljesen prakrikátlan volt a ház elrendezése, de az nekik gyakorlatilag csak alvásra és vendégfogadásra szolgált, patika rend és tisztaság volt mindig. Meg lehet szokni, hogy télen is át kell menni az udvaron ahhoz, hogy reggelizzen az ember. Ma már nem élnék így, de visszasírom sokszor az ott töltött nyarakat. Egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek, ezt szoktuk meg.