Milyen az élet panelban családosként?

Lutri.

Ha jó a lakóközösség, élhető. Ha csak egy zajos van, már borult minden. De a vegyes a leggyakoribb: szaladgáló gyerekek, tévét bömböltető süket nagyi, minikutyát vonyíttató pihtsa, tuctucot nyomató suttyó, ordítva veszekedő vagy párzó albérlők, cigók, sárgák, eláztatók, felújítók, barkácsolók.

A legrosszabb házak mind tele vannak albérlőkkel, akik párhavonta váltják egymást.

Itt is igaz a mondás, miszerint a jó emberek kis helyen is békésen megférnek ! A rosszak nagy helyen sem.

Minden a lakó közösségen múlik !

Családi háznál, 12:30 kor kezdi a szomszéd a fűnyírást vagy éppen a kutyák fedeztetését az oda rendelt kannal. Persze lehet, hogy csak a kerítését szeretné gyorsan meghegeszteni és addig amíg ő hegeszt , te nem nézel sem TV-t nem hallgatsz rádiót, stb. mert bezavar a heggesztő trafó frekvenciája. Na persze az is lehet, hogy a szomszédod éppen az autóját szerelgeti, flexelgeti vagy csak simán járatja a motort de a füstje pont a te ebédlőd ablakán keresztül dől be az egész házadba.

Soroljam még !?

Nem teszem, mert nem ez volt a kérésed.

Nem egyformák a panelek sem... Ami fehérvári panellakást ismerek (sokat járok ott már elég sok éve, egy időben laktam is ott), az csendes, egyszer sem hallottam másokat (nyilván szerencse is ez, pont nem jártam ott, amikor felújított valaki, de az azért nincs sűrűn és nincs sok gyerek sem). A saját otthonomban sem volt nagy gond, de azért csend sem, a fénypont az volt, amikor az alattunk lakó gyerekek egyike trombitálni tanult, különösen kevés tehetséggel.

Nem tudom, milyen szempontok érdekelnek. A párom és tesója fehérvári panelban nőtt fel, egy szobát vágtak ketté. Kissé szűkös volt, de ott a park meg minden. Sok fontos tényező pedig családfüggő...

Kelemen Béla utca, 3 szobás lakás, 2szülő 3 gyerek.

Borzalmas...

Ok kényelmes, minden közel van, de egyszerűen semmit nem lehet csinálni...

Az én gyerekkoromban 90' évek, még egy 6-év feletti gyerek egyedül lemehetett játszani, mindig volt lent rengeteg gyerek, vigyáztunk egymásra, feltaláltuk magunkat...

Most az én gyerekeim egyedül nem tudnak lemenni, nincs is kivel, mert szülő nélkül gyereket már nem látsz...

A gyerekek a szobájukban gubbasztanak, számítógépet nyomkodnak, mi a miszobánkban gubbasztunk, számítógépet nyomkodunk... és kb ennyi a program... néha társas, jó időben hétvégi kirándulás, de egy hétköznap ilyen... nem messze a Hübneren laknak nemzetiségiek, akik inzultálják a tiniket, mostanában a sziget utcában is jellemző lett ez, úgyhogy nem is lehet sehová elengedni a gyereket egyedül...

Ha falura megyünk rokonokhoz 1-2napra, öröm nézni a gyerekeket, eszükbe nem jut gubbasztani egész nap a gép előtt, eljátszanak az udvaron, vannak álatok, és 1-1ilyen alkalom után jelentősen javul a kreativitásuk, utána napokig rajzolnak, játszanak, aután szépen visszasüppednek a semmittevős gépnyomkodásba...

Gyerekről ennyit, most rólam/rólunk...

Nekem igényem lenne sokszor barkácsolni, szeretnék kipróbálni dolgokat, alkotni valamit amit pl youtube on látok...

Aszlalos vagyok, alkalmazottként dolgozom, de egy saját kis erre alkalmas lyukkal el tudnék kezdeni vállalkozni is... de itt panelban... semmit nem lehet csinálni... innen csak munkába lehet járni... erre lett kitalálva.