Hajópadlóról mondanátok nekem néhány dolgot? (tapasztalat)

A padlónak csak a "technikai" tulajdonságával, lehetőségéről van tapasztalatom. Annyi bizonyos, hogy párnafa vagy vakpadló kell alája, tehát közvetlenül homokra tenni nem ajánlatos. Nemcsak a viszonylag vékony mivolta miatt, aminek következtében fel-le mozgásra hajlamos, hanem azért is, mert a közvetlen alatta levő homok finom szemcséi hajlamosak feljönni a padló felszínére a kis réseken keresztül. A hajópadló anyaga is lényeges, mert a legolcsóbb lúcfenyő sajnos a legpuhább is, olcsó, de mechanikailag nemigen ellenálló, tűsarkú cipőben még csak rálépni sem szabad. A vörösfenyő vagy hasonló keményebb fa jóval drágább (ha lehet egyáltalán kapni), de ellenállóbb. Bármit is vesz az ember, azért ajánlatos megnézni a nútolás pontosságát, hogy könnyen illeszthetők-e a szálak egymáshoz, mert a helyszínen aztán maróval nútolni elég vesződséges. A hosszanti illesztés lehetséges, de ajánlatos barkács maróval (alsó- vagy felsőmaróval) nútolásos illesztést marni a csatlakozó felületekhez. Ami a lerakás előtti "pihentetést" illeti: ez valójában száradási folyamat. A forgalmazott hajópadló időnként olyan, mint ha 2 hete még a rigó fütyült volna rajta. Tapasztalatom szerint a teljes kiszáradáshoz (azaz ahhoz, hogy zsugorodás ne legyen a lerakást követően) nagyon hosszú idő kell, akár 1-2 év is. Ez ma a gyakorlatban aligha kivitelezhető, de biztos, hogy legalább fél évet kell rászámítani. Azért kell abban a helyiségben tárolni, ahol majd lerakásra kerül, mert a helyiség páratartalmának megfelelő mértékben kell zsugorodnia. Azaz túlzottan nem kell kiszáradnia, mert ha lerakás után nedvességet vesz fel és tágul, akkor felpúposodik majd. Maga a száradás a méreteket akár 1-2 %-kal is csökkentheti (1 méter hossznál 1-2 cm !!).