Közös udvaron levő társasházi lakást mennyire érdemes vásárolni?

Semennyire.

Még zavaróbb, mintha lakásban élnél, viszont sokat kell utazni.

Ugyanolyan, mint bármilyen másik társasházi szomszédság.

Nem látok különbséget, ha pontosan meg van határozva az udvar használata (saját használatú rész/kert, parkolás, gondozás, kukák kivitele, hólapátolás, esetleg sufni építése, takarítás)

Ezekre nyilván van már egy beállt rendszer, ezt kell alaposan körbejárni és esetleg még az adásvételibe is beleírni.

A szomszédsággal meg olyan a viszony - mint a világon mindenütt - amilyet kialakítasz.

Mi albérletben laktunk ilyen házban. A kvázi közös képviselő fószer (amúgy nem volt az, mert kevés lakás volt, leszavazták a lakók, hogy legyen, mondván felesleges) kb istenkének gondolta magát. A kertrészünket befoglalta, de utólag azért a rend kedvéért rákérdezett hogy jajj az asszony úúúgy szeret kertészkedni, ugye nem baj ha foglalkozik a mi részünkkel is. Megbeszéltük a főbérővel, mondtuk, hogy oké, köszönjük, amúgy sem a fő hobbim a virágültetés. Na, később ez már úgy hangzott el újra, hogy mi szrunk bele az egészbe, bezzeg ő öregen betegen hősiesen csinálja azt is, ami a mi dolgunk lenne...

Télen csak a párom lapátolt havat kb, nyáron gazt vágott, se egy köszi se semmi, de abba képes volt belekötni, hogy mi sosem visszük ki a kukákat a ház elé, amikor kell (persze hogy nem, melóból mire hazaérünk màr rég kivitte, akkor hogy). Volt egy kis kerti padunk, amit kiraktunk az udvarra, a tulajtól kaptuk, az előzö lakó is használta, de azon is morgott hogy útban van (amúgy nem). Hogy nyáron az udvaron (hátul, betonon, ahol senki nem látja!) teregethessek, épp csak írásbeli engedély nem kellett. És volt olyan, hogy fogta és becibálta az előterünkbe, túl régen van kint felkiáltással, vagy mert pl leszedtem a száraz ruhát és kint hagytam egy fél órára üresen a szàrítót, míg mosott még a következő adag, és én ne hagyjam ott csak úgy.

Szóval alapvetően nagyon szerettem, hogy városban is madárcsicsergés meg udvar meg növények és kevés szomszéd, de gyakorlatban másfél év után kb menekültünk onnan, mert az adott fószer úgy gondolta, hogy övé az egész ház.

Én ilyenben lakom, nekem azért érte meg megvenni, mert városközponzban van, és ahhoz képest jó ára volt. Meg én például amúgy sem szeretnék panelban lakni, sem emeletes házban, valahogy nem vonz a lépcsőzés|liftezés állandóan.

Szerintem ha Pesten van, és jó árban van, érdemes lehet megvenni (agglomerációban nem biztos, hogy javaslom). Egyedül tökéletes, hogy van egy kis kuckód.

De mielőtt megveszed, nézd meg a szomszédságot, rendetlen, hangos népséggel ne közösködj. Olyan lakást szerintem nem érdemes venni, ahol át kell caplatni az összes szomszédon, érdemes a szélsőt választani, közel az udvar bejáratához. Aztán nyilván még a minőségre érdemes odafigyelni majd szakemberrel.

Osztatlan közös tulajdon. Ez a legrosszabb. Az adás-vételibe nem lehet beleírni, hogy ki mit használ, mert hogy osztatlan közös. Lehet írásban külön megállapodni a lakókkal, hogy esetlegesen ki melyik területet fogja használni, de ez senkit nem kötelez semmire, hiába van ellenjegyezve akár ügyvéddel. A közös, az közös. Ha minden lakó betartja, ami a megállapodásban van, akkor ideiglegesen működhet, de ha már új lakó jön, felboríthatja az egészet, ha ő nem megy ebbe bele.

Ha művelni, gondozni kell, akkor senkié, ha kocsidat akarod leparkolni, akkor mindenkié. Én laktam ilyenben, többet nem kellene.