Sok ember miért tapsikol az ingatlanárak emelkedésének, majd később pl. fogja a fejét, hogy a gyerekeinek hogyan lesz majd saját ingatlanja?

Az egyik kolléganőm örömködve mondta, hogy a 10 éve felvett hitelüket a házra még mindig fizetik, de az már nevetséges összeg a ház árához vagy a törlesztő a mostani fizetésükhöz képest. Ez eddig oké is. Majd mondta, hogy mennyire örül milyen sokat ér a háza. Pár héttel később ő vitt haza és akkor pedig megint az ingatlanárakról beszélgettünk és arról panaszkodott, hogy a két fiatal fiának nem tudja hogy a fenébe lesz az életben saját lakása majd ilyen árak mellett.

De több ilyen példával is találkoztam az évek alatt, hogy egy már meglévő ingatlan tulajdonosa örült a vagyona virtuális növekedésének, amiből ő semmit nem profitál, majd vagy arra panaszkodott hogy valaki másnak (pl. a gyerekének) de nehéz saját lakáshoz jutni, vagy akár csak teljes empátia hiányával viseltetett mások felé valami olyan dologban, ami számára semleges, másoknak viszont nagyon negatív. Ti tapasztaltatok már ilyet? Miért csinálják ezt sokak?