Aki megutálta, az miért utálta meg a kertes házat?

Aki rájön, hogy nem is olyan fontos a kert, nem szereti az állandó kerti munkát vagy összeveszik a szomszédokkal az előfordul, hogy magát a kertes házat utálja meg miatta.

Nekem szerencsére van aki megcsinálja a kerti munka javát nélkülem is, klasszak a szomszédaink is, így nincs mit utálni. De egyik rokonom az eleve tudja hogy soha nem akarna kertes házban élni, pont mert abban nőtt fel és mindig olyan kerti munkákat kellett végeznie amikhez semmi kedve nem volt. Emeleten laknak, még erkélyük sincsen, mégis van nyuluk, mert azt meg szereti.

5-ös, én pont ezért nem "kényszerítettem" soha a gyerekemet gyomlálásra, más kerti munkára, hogy ne utálja meg emiatt. A fűnyírást adott esetben megcsinálja, de az sem kötelezően csak az ő dolga, ha nekem van ihletem, akkor lenyírom.

Én nem utáltam meg, de a hátránya számomra pont az, hogy mindig dolgozni kell valamit. Nagyvárosban, óvárosi részen vagyunk, plusz lehet, hogy szerencse is: nincsenek ilyen gondjaim, hogy hangos szomszéd, kutyaugatás (minimális van messzebbről), flexelés. De még lehet, ki tudja. Valamennyire a füst, ami előfordul, bár szerencsére a közvetlen szomszédaim gázzal és napelemmel fűtenek, valaki messzebbről büdösít időnként.

#6 Nem a kényszerítés az ami itt a probléma, hanem ha nem együtt csinálják vagy nem választhat a feladatok között.

A gyerekeinknek kicsi koruk óta feladatuk részt venni a kerti munkában éppen úgy ahogy nekem meg a páromnak is. Soha nem azzal volt bajuk ha valamit csinálni kellett hanem ha csak rájuk lett szólva, hogy ők menjenek és csinálják meg miközben aki rájuk szólt az elment másfelé.

A közös feladatvégzés, a felelősség, hogy a saját lakóhelyükért nekik is kell dolgozniuk, az fontos a gyerekek nevelésében. Amit fenntartottam, hogy lehessen választani. Amikor a lányom nem akart egyik féle munkát csinálni, nyugodtan mondhatta és mehetett mást csinálni. Volt, hogy cseréltünk, inkább ő jött be a konyhába főzni, én mentem gyomlálni helyette.

Ami fontos, hogy ne parancs szóra történjen, hanem jó előre legyen elmondva mit kell majd megcsinálni, mikor, hogyan és hogy tényleg együtt legyen elvégezve. Gond és hiszti nélkül megy a fiam füvet nyírni vagy segíteni az apjának bármiben ha nem a saját elfoglaltságát kell félbeszakítania mert azonnal pattannia kellene. a nagyobbik fiamnak kifejezetten büszkeség volt, hogy a középiskolában ő volt az aki értett már a kerti munkákhoz, gyomláláshoz, bokor kiszedéshez stb. és a közösségi munka alatt ő oktatta rá a társait akik amúgy szintén kertes házban laktak de még se kellett ilyennel soha foglalkozniuk.

Ahogy minden másban, akár a benti házimunkában is, fontos hogy a gyerek is tudja, ezt neki is meg kell csinálnia. Abban tökéletesen igazad van, hogy nem kényszeríteni kell rá - ezért is kell időben, nagyon korán elkezdeni és közösen csinálni, meg nem parancsolgatni és mindig azonnal megkövetelni. Szerintem sokan ott rontják el - rokonom szülei is így voltak vele - hogy soha nem volt elég jó vagy elég gyors amit csinált és nem dönthetett úgy hogy inkább mást vagy kicsit máskor csinálná meg, ráadásul csak kiadták utasításba a feladatot a közös munka helyett. Én felnőttként sem szeretem ha a családom valamely tagja utasítgatna hogy mit tegyek mit ne, nem is vagyok oda a kerti munkáért, ellenben ha közösen csináljuk akkor élvezem.

Én világ életemben kertes házban éltem, de a mai napig nem értem, hogy amikor azt mondják sokan, hogy állandóan meló van vele, akkor mégis mire gondolnak?

Vannak bokrok meg fák, tavasszal meg kell metszeni őket, oké. Van fű, heti egyszer lecsapom, max 2 óra, de pl. tavaly a baromi nagy aszály miatt összesen 3x, ha kellett nyírni egyáltalán. Ősszel 2-3x 1-2 órát rászánok, hogy összegereblyézzem a lehullott leveleket. Tavasszal berendezem a pavilon, a nyár elején felállítom a medencét, ezeket egyszer kell egy évben megcsinálni. Ennyi simán elég ahhoz, hogy legyen egy normális, rendezett kerted. Mit lehet még ezen kívül ott molyolni?

A kertes ház nem egyenlő a haszonállattal, meg a hektárnyi veteményessel, ezek nem kötelezőek, ahogy pl. a virágoskert sem. Én szeretem a növényeket amúgy, de a kertben direkt bokrok, fák vannak, amik nagyrészt elvannak magukban, szépek, ha virágoznak, meg szépek zölden és csókolom.

Ez a minimális meló szerintem nem sok azért cserébe, hogy 38 fogban a kerti medence vízében lehet dögleni délutánonként, nem a dögmeleg panelban tocsogni a saját izzadtságunkban. Meg én pl azt is szeretem, hogy nem muszáj mindig elmenni otthonról, ha kint akarunk lenni a levegőn.