Elektromos hengerkéses gallyaprító esetén van jelentősége, hogy az aprítandó áru nyers vagy már száraz?

A gyakorlatban rá fogsz jönni. Személyes tapasztalatom szerint ez a fajta gép elsősorban törni tud, kellően száraz ágakat lehet feldolgozni, amelyek el is törnek a gépben. A hegyes kések bevágnak ugyan az ágakba, de ha a bevágással szemben levő "kéreg" rész nedvdús és nem törik, akkor egyben marad az ág. Mintha egy sárgarépát úgy vagdalnánk be, hogy nem vágjuk át teljes keresztmetszetben, hanem hagyunk egy 2-3 mm-es át nem vágott részt a bevágással ellentétes oldalon. Kellő szárazságú ág meg inkább kora tavasszal vagy késő ősszel van. Levágott ágat meg ajánlatos kiszárítani feldolgozás előtt. Ha az ág száraz ugyan, de nem igazán törik, akkor előfordul, hogy leáll a gép és annyira beszorul az anyag a fogaskerék és a nyomólap közé, hogy csak a szerkezet megbontásával és az összepréselődött faanyag kipiszkálásával lehet újra működőképessé tenni a gépet. Ritka esetben esetleg a nyomólap kicsavarása után is elindítható, de többnyire nekem szilárdan beékelődik minden. Az ág vastagsága annyiban lényeges, hogy mennyire lehet közelíteni a forgó kerékhez a nyomó ellendarabot, hogy aprítás is bekövetkezzen.

Én most a kétféle aprító kombinálásával dolgozom, mert a késes a nedves (friss) anyag aprítására alkalmasabb.