Lakásunkban 2 gyerekre jut 1,5 szoba, hogy oldanátok meg?
Adott egy 67 nm-es, 2,5 szobás panellakás. Négyen lakunk benne, a gyerekek 4 és 6 évesek. A nagyobbik ősszel kezdi a sulit és szeretnénk külön szobába tenni őket, eddig együtt voltak.
Eddig volt külön nappalink, egy gyerekszoba (12 nm) és a mi hálónk volt a félszoba (7 nm). Most mi megyünk férjemmel a nappaliba, hogy a gyerekeknek lehessen külön szobájuk.
A dilemmám, hogy engem eléggé zavar, hogy az egyik gyerekszoba 12 nm lesz, a másik meg csak 7. Azért ez elég nagy különbség és úgy érzem, a kisebb szobát kapó gyerek később lehet, hogy nem örül majd ennek. Oké, most logikus, hogy a nagyobb megy a nagyobb szobába, neki kell íróasztal, ő a nagyobb, na de pár év múlva az a 2 év korkülönbség már nem számít, és mindig a kicsi legyen a "lyukban", csak azért, mert ő a fiatalabb? Persze cserélgetni sem lehet...
Arra gondoltam, hogy a nagyobbik gyerekszobába tennénk be nagy ruhásszekrényt, hogy akkor a kicsibe annyival is kevesebb bútor lesz és több hely marad, de ahogy nőnek, az sem lenne túl szerencsés, ha folyton egymáshoz kellene átmászkalni ruháért, hiába fiúk mindketten.
Ki hogy oldaná ezt meg? Vagy csak én gondolom túl és a gyerekeknek nem nagyon számít majd, hogy az egyiknek 12, a másiknak 7 nm a szobája?
Eredetileg az volt a terv, hogy veszünk majd egy nagyobb lakást, de a jelenlegi árak mellett ezt sajnos nem tudjuk meglépni.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem meg a szülőknek is kell privát szféra. Gyereknek is kellemetlen, ha ki sem mehet a szobából, mert ott a szülő ki tudja, mit csinál.
Sok helyen lakik egy szobában két gyerek. Koleszban sincs privát szoba. Ez vmi úri hóbort, hogy nem is kell gyerek, ha nincs külön szoba mindegyiknek.
válasza: válasza:"Ez vmi úri hóbort, hogy nem is kell gyerek, ha nincs külön szoba mindegyiknek."
Ez még akkoriban volt elfogadható, amikor 17-19 évesen házasodtak a fiatalok és nem kellett a testvérükkel élni felnőttként, míg tanultak. A koli is csak kényszer azoknak, akiknek nem futja jobbra.
Ne haragudj már, de a közös szoba a legjobb út oda, hogy a testvérek megutálják egymást, ha eltérő személyiségűek. Tudom, mert én is közös szobában voltam az testvéremmel, akivel tök másképp akartunk élni, mindig mindenen csak a vita ment, totál meggyűlöltük egymást. Természetesen soha nem jöhetett fel barátnő, mert ott ült a nyakunkon, pasi meg főleg nem jöhetett volna fel, mert ő nem megy ki a szobájából, hát kösz, ezt 17 évesen fogszorítva elviseli az ember, de 22-24 éves felnőtt emberek még a párjukkal se tudjanak hol kettesben lenni, ha nem menekülnek el otthonról?
Abszurd, hogy egy fiatalnak ne legyen privát szférája. Vagyis el lehet játszani, csak 18 évesen menekül majd otthonról, mint én, meg mint sokan mások. Ezt akarjátok a gyereknek?
válasza:Jó, ha van privát szféra, de egy ilyen konkrét helyzetben még rosszabb, ha a szülőknek nincs semmilyük, és az egyik gyerek fele akkora szobában van, mint a másik.
Nekem pl. 18 évesen lett saját szobám, de azóta is a legtöbb időt a nappaliban töltöm, mert így szoktam meg.
válasza: válasza: válasza:Én nem vagyok benne biztos, hogy ez a gyerekeknek akkora problémát fog okozni, hogy egyiknek kisebb a szobája, a másiknak nagyobb, mint ahogyan te azt most gondolod.
Abban nőnek fel, azt szokják meg. Nagyon hangulatosan és -főleg később- egyéniségéhez illően be lehet rendezni a pici szobát is. Nekik szerintem később is csak az lesz a lényeg, hogy az az ő privát szférájuk, és így is úgy is mondjuk épp a babzsákfoteljükben vagy a számítógép előtt vagy épp az ágyukon töltik az idő nagy részét.
Az nagyobb gond lehet, ha olyan a lakás, mint a mienk, hogy a szobák egymásból nyílnak. Erről nem írtál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!