Kicsi a lakás mit tegyek?

Mi lenne ha mondjuk nekiállnál rendet csinálni?

felesleges dolgokat ki kell dobni és kész!

Az 50 nm nagy lakás, ha kicsinek érzed akkor benned van a hiba.

36 nm-es lakásban simán elvoltunk 3-an az első gyerekünkkel is.

Egyszerűen készítsetek egy listát mit milyen sorrendben csináltok meg és tegyetek mellé pontos időbeosztást is - aztán tartsátok be!

Holnap délután kezd azzal, hogy kipakolsz a hálószobából és egyből leviszed a kukába mindazt amit nem használtok. 1-2 óra alatt rendet lehet tenni egy kis helységben csak neki kell állni. És ne várj a párodra, ha mindig arra vársz, hogy majd amikor ő is ráér, neki is lesz hozzá kedve akkor soha nem lesz készen. Ha te elkezded akkor majd szólhatsz neki, hogy jöjjön és csinálja veled ő is, akkor gyorsabban készen vagytok és nem dobsz ki olyat ami neki kellene még.

Aztán minden nap csináljatok meg valamit, a hétvégét meg szánjátok a nagyobb munkákra. Ne tervezzetek be addig semmi mást amíg élhetőbbé nem tettétek a lakást!

Amúgy én is utálok takarítani és szeretek gyűjtögetni, kifejezetten rendetlen vagyok és halogató. Pont ezért tudom, hogy minden csak akkor készül el ha fogod magad és nekiállsz, nem vársz.

tehát ha felújítanád, akkor szeretsz ott lakni? mert ez nagy előny...én túlestem ezen a válságon, és belefogam az átalakításba...kosz, por, rom mindenhol, a feleségem összeomlott...falak bontása, aztán kezdett alakulni..az én szobám kisebb lett, de a fürdőszoba 13 nm, bidével, kétszemélyes káddal.

Nos neked is bele kellene vágni, de előbb tervezni..mit lehet élhetőbbé tenni, és mi

árán?..minden fejben dől el...gondolkozz, rajzolj, esetleg nyiss egybe helységeket..

Nincs más ötletem, mint a töprengés a jobb, élhetőbb lakásért..

Jó, tudom, ez most demagógia..tőlem ennyi telik.

Én is azt tanácsolom, hogy először a lomtalanításon kell túlesni, nincs mese. Lomos lakásban nem lehet felújítani, szar lesz az életminőség, és a házasság, a boldogság rovására is megy a dolog.

Anyám és én is rettenetes gyűjtögetők és rendetlenek voltunk, és vagyunk, legalábbis a hajlam megvan, néha rendet rakunk, de aztán mindig csak "kiesik a szar a szekrényből". Anyám úgy rak rendet, hogy zacskóba rak minden szart, metró újságot, fényképet, takarékbetétkönyvet, bevásárlócetlit... és az évek alatt rengeteg ilyen zacskó, zsák lett.

Ezek számomra tiltott dolgok voltak, ha átnéztem egy ilyen zsákot, akkor nagy veszekedés volt belőle, nem mintha személyes, titkos dolgok lettek volna benne. Mivel tisztában voltam vele, hogy ő se tudja, hány zsák van, és hogy mennyire nyomasztja a dolog, néhánnyal nem is terheltem, legalább annyit megcsináltam, hogy pár zsákot átpörgettem, és a tök egyértelmű szemetet kidobtam, így máris néhány szatyorral kevesebb lett. Hiába mondtam, hogy nézze már át, sose volt rá képes, a veszekedés ilyenkor nem segít, sőt, csak az ellenállást növeli, mert ez egy pszichés probléma is.

Most ott tartunk, hogy tisztáztam vele, nem várom el, hogy mindent egyszerre csináljon meg, de van x szatyor, egy szatyor átnézése néhány perc, max félóra, ha elmereng, megbeszéltük, hogy amit kidobásra szán, azt én is átnézem, hátha maradt közte valami érdekes véletlenül, amit megtartana, abba első körbe nem szólok bele, tartsa meg. Mondtam neki, ha minden nap egy szatyrot megcsinálna, akkor x idő múlva elfogynának a szatyrok, és minden a helyére kerülhetne, és megbeszéltük, hogy minden nap egy szatyor bevállalása vállalható dolog számára. Persze magától nem jellemző, hogy neki állna, de azért kedvesen, türelemmel, bíztatva egy-két-három naponta a kezébe adok egy szatyrot, hogy nézze át, és akkor annyival előrébb vagyunk.

Könyvekből is irgalmatlanul sok van, olyanok is, amik totál értéktelenek, ill. értékesebbek, szépirodalom is, de soha nem fogjuk elolvasni, és rengeteg helyet foglalnak el a lakásban, polcra fel se férnek, a földön asztalon állnak toronyban. Ezt is igyekszem valahogy szortírozni, és van, amit kipakolok a ház bejáratához, hogy aki akarja, vigye el, könyvtárban is vannak ingyenes polcok... Majd lesznek, amiket meg lehet hirdetni, eladni, vannak nagyon értékes darabok is 1800-as évekből, amikre jobban kell vigyázni.

Ameddig ezen nem vagyunk túl, addig nem lesz semmi változás. Hozzáteszem azt is, hogy anyámnál is akkor értem el igazán eredményt, amikor látta, hogy én is haladok, ebből merített ő lendületet, hogy nem csak a szám jár, meg rá mutogatok.

Tehát visszatérve rád, ha kértek a szolgáltatóktól egy igazolást, hogy nincs tartozásotok, akkor a csekkeket ki lehet dobni, pár fiókkal máris üresebb a lakás, és ehhez igazán az asszony se kell, csak megmondod, hogy elintézted, átpörgeted a csekkeket, hogy nincs-e más közte, és kész. Máris lehet ott valaminek a helye.

Kellene BESZÉLGETNI, hogy megértsétek egymást. Valamelyik csatornán (és talán a neten is fent van) megy egy sorozat ilyen kényszeres gyűjtögetőkről, halmozókról, akik sokkal szarabb helyzetben vannak, és terapeuta ill. dolgos emberek segítségével felszámolják a kupit. Ha egy ilyet megnéztek, és utána normálisan elmondod az érzéseidet, akkor talán lehet valami vállalható dologban megegyezni, hogy minden nap 5-10 ruhát átgondol: kuka, adomány, eladás, megtart, és amit megtart, azt csak dobozolja, hogy majd később hordja, vagy már most a mindennapokban hordja, és el kezdtek zsákolni.

Ha nagy kupi van a ház minden területén, akkor érdemes pl. a konyhával, ill. asztalon, stb. kezdeni a rendrakást, mert az viszonylag kis munkával látványos eredmény lehet, és az ösztönzőleg hat, érezheti, hogy te is kiveszed a részed a dologból, mellette állsz, és nem csak sürgeted, cseszegeted.

Ha végképp nem megy a dolog, akkor tényleg lehet beszélni arról, hogy kérje szakember segítségét, de lehet, hogy párterápiára, családterápiára is szükség lehet.

Ha végképp semmi nem segít, akkor be lehet dobozolni a nem használt cuccokat, és raktárt bérelhettek, már lehet egy négyzetmétereset is bérelni, ha normálisan összepakoltok dolgokat dobozokba, és full telepakoljátok a raktárt, akkor lehet, hogy a szoba ki is ürül. Ez persze csak részleges, rosszabb megoldás, a dolgok megmaradnak, pénzbe is kerül, de azért a lakást fel lehet újítani, helyben jobban érzitek magatokat. Talán ha mindennek lesz helye, és minden a helyére kerül (anyám pl. a konyhai cuccokat és egy rakás kaját a saját szobájában tárolt, és a saját cuccát meg mivel nem fért el, máshol, és minden szar volt.) Szóval így lehet, hogy eljut az agyáig, hogy lehet másként is élni, megtapasztalja, hogy valóban nincs annyi cuccra szüksége, és ha egy-egy dobozt időnként hazahozol a raktárból, akkor képes lesz átnézni.

Ha a párod nem hajlandó átválogatni a cuccait, akkor először nézd át te. Biztos, hogy egy halom olyan lesz, amiről magad is egyértelműen meg tudod állapítani, hogy tutira kuka.

A maradéknak hátha már hajlandó lesz nekiállni, ha látja, hogy nem olyan reménytelenül sok. Ha még mindig sok neki, akkor 1-1 kisebb zacskóval adj neki egyszerre. Ne mondja, hogy nincs 5 perce. Nyugi, egyszer elfogy.

Azokat a ruháit, amikről nem tudod, kellenek-e még neki, válogathatod úgy is, hogy amikor egy szobában vagytok, akkor csinálod, és felmutatod neki, hogy "ez?".

De ha az a baj a pároddal, hogy nem csak válogatni nem akar, de megválni sem hajlandó azoktól a cuccoktól sem, amik egyértelműen nem kellenek neki, hanem minden szart meg akar tartani, akkor szólás nélkül dobd ki, amikhez évek óta nem nyúlt. Úgysem fog emlékezni rá.

Amíg így éltek, nehogy nagyobb lakásba költözzetek, mert 100 négyzetmétert is telepakolnátok lomokkal, és az sokkal rosszabb.

"Amíg így éltek, nehogy nagyobb lakásba költözzetek, mert 100 négyzetmétert is telepakolnátok lomokkal, és az sokkal rosszabb."

Így igaz! Itt is érvényes: a gáz kitölti a rendelkezésre álló teret.

Párod tipikus gyűjtögető, ha kertes házba lennétek azt is tele tömné idővel. A környezetére pedig eléggé igénytelen!

Ami nem volt rajta az elmúlt fél évben az nem is kell neki, úgyse fogja keresni, mert azt sem tudja mi hol van. Tehát nem is fog hiányozni neki. Ami olyan az kuka, ami meg jó állapotu azt bezsákolod és elviszed valmi gyerek otthonba, néhány kamasznak lehet jó lesz.

A papírok/csekkek rendezése szinte külön művészet. Erre javasolnám a lefűzős mappákat, irattartó zacsikkal, elválasztó papírokkal megírva. Alkoholos filcel pedig lehet címkézni a zacsikat pluszban.

Mikor hétvégén a tv előt folyik éppen szét unalmába, leburítod elé a fiókokat aztán rendszerezitek.

Ha 2 éve megvannak a felújításhoz a cuccok és nem csinálta meg, akkor keress rá szakembert, mert úgy sem fogja megcsinálni! Ezt minél előbb elfogadod, annál hamarabb meglesz csinálva. Ha nem tetszik neki, felvilágosítodd: volt rá 2 éved!

A helyhiányra egyetlen megoldás van ezek után, az egyedi méretre készűlt bútorok. Ha a lomtárba és az előszobába megcsináltatod akkor azok nagyon sok mindent elnyelnek. Úgy számolj vele, hogy 150-200000 ft/m körül mozog az egyedi gradróbok fm ára.

36F, pasi szemszögből nézem a problémádat :).