Milyen vold a Kádár korszak?

A munkahelyek lazábbak voltak, mert akkoriban minden állami volt, és nem számított semmi. Rengeteg bánya, tsz volt, és mivel nem monitoroztak senkit, és nem volt belépőkártya, egyebek, az emberek ott lógtak el, ahol tudtak. Egy bányát sem úgy kell elképzelni, hogy csak lapátolják a szenet. A szalagőrök, szivattyőrök, lámpakamrások pár doboz sörrel mulatták a műszakot.

Akkoriban mindenkint leszázalékoltak vélt, vagy valós betegséggel, sok munkahelyen korkedvezményes nyugdíj volt. Bányászok, tűzoltók, rendőrök, sofőrök ezrei mentek nyugdíjba 50 éves koruk előtt. Ismerek olyan bányászt, aki 38 évesen nyugdíjba ment, mert elérte az 5000 műszakot. Sőt hoztak olyan törvényt, hogy aki mélyművelésű bányába egy tárgyhónapon belül legalább 1x lemegy a bányába, annak beírják egész hónapra a földalattit. Az igazgatóság persze minden hónapban bejárást tartott lenn, vitték a titkárnőt, meg sokszor a takarítónőt is, és mindenki ment nyugdíjba jóval előbb.

Rengeteg tedd ide, vidd oda munkahely volt.

Nem is ezen bukott meg a rendszer, de nem tudta felvenni a versenyt a nyugati normaközpontú, szigorú szabályokat alkalmazó multikkal szemben.

Most ezernyi lehetősége van az embernek, de sokkal többet is dolgozik érte. És ez nem mindig vidám dolog.

Lakhatási gondjaink voltak. Akkor született meg a 3. gyerekünk. Férjem kitalálta, hogy vegyünk faházat. Vettünk is egy Erdért típusú 24 m2-t. Szüleink telkére felállítottuk. Beton alap, fűthető volt, nekünk kényelmes volt addig míg a szomszéd fel nem jelentett bennünket. Egy napon belül kirohantak a tanácstól, tűzoltóságtól. Mi csak pislogtunk, hogy mi bajuk van.

A lényeg, hogy 1 hónapon belül kiutaltak egy 60 m2 tanácsi lakást. Mert 3 gyerekkel micsoda dolog így élni.

Ma már azt mondanák jó körülmények között élnénk. Nekünk akkor az nagyon kényelmes volt. Megszerettük. Eszünkbe sem jutott lakásért kuncsorogni.

Az olyan javakhoz, amik most már el vannak zárva a "nagyközönség" elől, régen simán odafért a kisember is. Gázolajat lopni a munkahelyről rutinszerűnek számított. A buszsofőrök, traktorosok, nehézgépesek kannaszám hordták haza. Mivel csak benzines autók futottak akkor, a kamionosok vették meg általában. A szovjet katonákkal lehetett benzinnel üzletelni. Az üzemanyag amúgy nem volt akkora kincs, mint manapság, volt hogy kiöntötték, mert annyi volt otthon.

Az emberek pozitív értelemben igénytelenek voltak, városon és falun is. Nem hiányoztak nekik a divatosabb ruhák, elektronikai termékek, bár nem is nagyon voltak.

Az emberek jóval összetartóbb közösséget alkottak, akkor még divat volt a negyvenfős disznóvágás, búcsúi vendégsereg, húsvéti locsolók áradata, amit már mindenki a fenébe kívánna.

A szomszéd simán átsétált a kerted végében a túlsó szomszédhoz, és rendszeres volt, hogy egy családnál megjelenik random valaki csak úgy unalomból dumálni. Valamiért ilyenek voltak az emberek.

Mivel fényképezőgép alig volt, sok fénykép családi ereklyeként volt nyilvántartva.

Mivel nem volt ekkora információáramlás, egy faluban a renitens család elverése és házának szétverése ott maradt a járáson belül. Hamarabb kidobták a falvakból a rossz családokat.

Nem volt ekkora munkaerőáramlás, talán csak a nagy szocialista építkezéseken, Pl. Dunaújváros, Tiszaújváros, Tatabánya.

Sokan voltak, akik életükben alig mentek ki a faluból, ahol születtek.

Mivel 1981-ig nőtt a népesség, a panellakások építését szorgalmazták, ami nélkül ma sem tudnánk, hol élne ennyi ember.

Még azok is elismerik, akik szidják a Kádár-rendszert, hogy a népszerűség közelébe csak azok értek, akik valóban letettek valamit az asztalra. Antal Imrétől Kóbor Jánosig. Egy Berki Krisztiánt maximum a rendőrök kínálgatták volna gumibotos marxizmussal. :D

[link]

[link]

[link]

[link]

26# Családi házas övezetbe húztuk fel és engedély nélkül. Faházat csak nyaralónak használtak annak idején az emberek. Kilógtunk a sorból.

Igazából egy akkori cikk hozta meg a kedvünket, hogy így is lehetne:)

#27

Az engedély hiánya nyilván egy dolog, de a szomszédnak vagy akárkinek mi köze a máséhoz?