Háború végén Budapest ostromakor már nyilvánvaló volt hogy megállíthatatlan az ellenség? Mi motiválta azt a 102 napot míg próbáltunk küzdeni?

eleg szomoru ha be kell mutatni kik ellen harcoltunk . kb az ordog foldi megtestesitoi ellen .

Egyrészt parancsra tették, másrészt nem volt hova hátrálni, nem bántak kesztyűs kézzel a 2. Vh-ban a hadifoglyokkal (ld. Sztálingrádnál 90.000 katona esett fogságba - 6000 maradt élve). Harmadrészt meg bíztak a felmentésben, csak akkor kezdtek el a kitörésen gondolkozni amikor beérkeztek a hírek, hogy a Dunántúli offenzíva teljesen elakadt. Akkor meg már szinte maguktól mentek az események nem nagyon volt már haditerv csak a túlélés.

A mai ember számára már nem könnyű megérteni, hogyan volt ereje nagyapáinknak, dédapáinknak szembenézni a halállal, s helyt állni. Az indíték kinek-kinek más volt, volt aki tényleg a hazájáért harcolt, volt aki a bolsevik agyrémideológiát akarta megállítani, más a családjáért harcolt, megint más a bajtársaiért, és voltak akik csak azért mert muszáj volt. A modern individualista, önző, lusta, kényes, puhány liberális ember erre már nem lenne alkalmas, így ahogy jönni fog egy igazi férfiakból álló erősebb nemzet vagy nép, eltakarítja ezt a silány embertípust...