A második világháborúban milyen különbségek voltak azok között a páncélosok között amelyeket tankok ellen használtak és azok között amelyeket a gyalogság támogatására?

Jó a kérdés! A háború kezdeti szakaszában a németek két harckocsi típust terveztek egyidejűleg. A Panzer III készült a tankok ellen. Hosszú csövű, 37 majd 50mm ágyúval fegyverezték fel, hogy a páncélt át tudja ütni. A Panzer IV. készült gyalogsági támogatónak. Egy 75mm-es, L/24 ágyúval készült. Ennek kicsi volt a lövedék kezdő sebessége, de nagy a romboló ereje: az ellenséges bunkerek, géppuska fészkek ellen pont megfelelt. Mind a kettő közepes tank volt. A kortárs, szovjet T-26 és BT-7 típusnak is voltak 45mm ágyús alap és 76mm-es tarackkal felszerelt támogató változatai, de az angol közepes és könnyű harckocsik is épültek normál és "close support" változatban. A nehéz harckocsik egyesítették magukban a két jellemzőt, gyakran két fegyverrel. A Churchill I-nek egy három hüvelykes tarackja volt a gyalogság ellen a testbe szerelve, és egy 40 millis ágyúja a toronyban a tankok ellen. A francia Char B1 bis ugyanez, a T-35 pedig hasonló. Univerzális ágyúval, aminek elég nagy az űrmérete egy erős repesz-romboló gránáthoz, és elég hosszú a csöve a nagy kezdő sebességhez, majd csak a T-34, a KV, a Sherman és a PZ IV. későbbi változatai jelentek meg. A régebbi, könnyű harckocsik és páncélautók, amikben még kevés volt az üzemóra, azok vagy páncélvadásszá, vagy gyalogsági támogatóvá lettek átépítve, de önjáró löveg is lehetett belőlük. A 75-76-85-88 stb ágyús tankok vagy páncélvadászok már mind a két célra megfeleltek. De még akkor is voltak direkt gyalogos támogató, épület és bunker romboló típusok. Pl. a Sturmpanzer IV, a Sturmtiger, de a JSU-152 is ide sorolható. Rövid csövű, de hatalmas tömegű lövedéket tüzelő fegyverekkel.