Jugoszlávia szétesésekor miért gondolták a horvátországi szerbek, boszniai szerbek, horvátok, szerbiai albánok, hogy nekik is járhat az önrendelkezési jog?

Nem csak gondolták, hanem fegyverrel küzdöttek, harcoltak, hogy megszerezzék az önrendelkezést, meghatározhassák saját jövőjüket, igazgatásukat. Ez a gyakorlatban így működik, ilyen a politika, így lehet eredményt elérni a kívánságok mellé.

A szerbek gyakorlatilag nem kaptak nagyhatalmi támogatást, ezért buktak el.

Az albánok mögé beállt a NATO, ezért tudtak győzni, kivívni a függetlenséget Szerbiától Koszovó számára.

Horvátországból ugyan kisöpörték a szerbeket, teljes vereséget szenvedtek a háború végére, a Krajinai Szerb Köztársaságot felszámolták, de a boszniai szerbek esetében nem volt tejes vereség, szerintem inkább döntetlen lett a háborúzás vége. A szerbek által létrehozott saját boszniai szerb állam megmaradt, jóváhagyta a nemzetközösség és bár nem válhattak ki Boszniából, hogy Jugoszláviával, szerb testvéreikkel maradjanak, de Bosznia-Hercegovinán belül széleskörű autonómiát élvez a Szerb Köztársaság, a Republika Srpska.

Mert a nagyhatalmak támogatták őket, sőt mi több - mint láttuk Koszovónál - kívülről, erővel kényszerítették ki az "önrendelkezési jogukat". Ahol nem volt nagyhatalmi támogatás ott meg nem működött, ott felháborító sovinizmus, a békés együttélés elleni háborús uszítás.

Ezzel együtt lássuk be a horvátoknak, szlovéneknek azért volt némi jogalapjuk arra hogy ki akartak válni Jugoszlávia "testvéri" ölelő karjaiból.