A sorkatonaság valójában nem is volt semmilyen pozitív hatással a mai 30-50 közti korosztályra?

Én nem tudom, hogy volt e pozitív hatása rám nézve. Negatív biztos volt, kiestem a munkából, a sok szaladgálásért kaptunk vagy 2000 forintot havonta, amit állítólag zsoldnak hívtak. Cserébe el kellett viselni a nem túl intellektuális tiszthelyetteseket( tisztelet a kivételnek), akik még a cigit is folyamatosan a bakáktól tarhálták.

Tanulni igazából nem tanultam semmit, a kiképzési idő is rövid volt, a technikákon is kevés volt az egy főre jutó üzemóra. Persze jó volt megismerni sok embert, de alapvetően egy kényszerközösség volt, mindenki inkább máshol lett volna.

Nem volt az annyira jó, én örültem, hogy végre tiplizhetek, és soha nem kell visszamennem.

A tisztelet, a fegyelem, és hasonló nagy szavak, amikor én voltam, már senkit nem érdekelt a seregben(2000). Helyes, hogy megszűnt, értelme nem volt.

"Rengeteg pozitív hatása volt, a mai pávákat is be kéne sorozni, lehetséges hogy még belőlük is ember lenne"

Sorold mi az a rengeteg pozitív, amit otthon nem tud valaki megtanulni egy értelmes szülőtől.

Nem sok haszna volt, főleg az én életemben. Anyámmal együtt egy házat fizettünk, melyet részletre vettünk. Nem volt választásunk, muszáj volt. Mivel engem bevittek, neki kellett a részleteket állni, egyedül. Mire leszereltem, már beteg volt, 1 év múlva meghalt. Az orvos szerint, a betegsége kb 2-2,5 év alatt alakult ki, agyonhajszolt, stresszes élete volt, a héten fő és másodállás, és a hétvégén is dolgozott. 48 éves volt.

Harckocsizó első lépcsős alakulatnál voltam. A főtisztek nagy része alkoholista volt, mint az állatok. A századparancsnokok már inkább használhatók voltak, nem mindegyik ivott, de közöttük is elég sok. Télen nem tudtunk fürödni, befagyott a csap, tavasszal olvadt ki. Volt egy külön zuhanyzó épület, abban heti kétszer volt meleg víz. A kaja az valami rettenet volt. Úgy oldottuk meg egy páran a dolgot, hogy kifigyeltük, mikor ki a konyhás, megterveztük, hogyan lehet kenyeret, szalámit, konzervet lopni. Valaki sok évvel a rendszerváltás után mondta, hogy azért volt ilyen rossz a kaja, hogy a szülők küldjenek kaját a bakának, így hozzájárulva a költségvetéshez. A tiszthelyettesek egy része nagyon ivott, de volt aki nem. Volt viszont közöttük pár, akik nagyon értettek a technikához, fejből tudták, hol milyen csavar van, mi szállt el. Ők vitték a hátukon az egész zászlóaljat. Meg kell említenem, hogy volt közöttük pár olyan, aki elégé keményen bánt a fiatalokkal - legalábbis első megítélésem ez volt. Később rá kellett jönnöm, hogy nem szívatni akarták őket, hanem a megmenteni a hadbíróságtól. Lecsukatták őket 1-2 napra, hogy ne tudjanak hülyeséget csinálni. Mikor már megértették, hogy mi ildomos és mi nem, többé nem bántották őket. Ma azt kell mondanom, hogy sok fiatalt mentettek meg így. Volt egy srác, akit elhagyott a barátnője - ez akkoriban gyakori volt. A tiszthelyettes erre lecsukatta - 1 hétre. Nem bírtam a pofámat befogni, úgy hogy az első adandó alkalommal az arcába sziszegtem, hogy hogy lehet ekkora görény valaki? Már láttam magamat a hadbíróságon, de nem történt semmi ilyen. Csak egy kérdése volt: Szerinted a fogdába fel tudja vágni az ereit? /Ha valaki fogdába ment, akkor minden olyat le kellett adnia, amivel kárt tud okozni magának./ Kezdett derengeni valami, hogy valóban, nem tud ártani magának. Később mondták, hogy minden nap bement a katonához, próbálta kicsit összekaparni a srácot. De végül sikeresen túljutott a baka a csalódáson, ez akkoriban minden napos volt.

Mindent összevetve, nem sok pozitív hatása volt. Az ország keleti részéből nyugatra vitték a katonát, nyugatról keletre, Pestről vidékre, és fordítva. De lehetett volna pozitív is, ha nem alkoholista züllött tisztek lettek volna a vezetők, a katonákat inkább emberszámba vették volna, mindig azt éreztük, hogy inkább csak ágyú töltelékek lennénk egy konfliktus esetén. Rendes kaja, rendes sportolási lehetőség és szigorú de igazságos vezetés esetén lehetett volna belőle valami, de ahhoz mentálisan és morálisan is erős tiszti és tiszthelyettesi karra lett volna szükség. Volt egy két fiatal hadnagy, tiszthelyettes, akik nagyon szigorúak és kemények voltak, de mindig szem előtt tartották az igazságosságot is. Ezek a hivatásosok meg tudták fogni a fiatalokat, az általuk kiképzett katonák mindig nagyon jól teljesítettek. Mert tudtak építeni, volt tekintélyük, mindent meg tudtak csinálni, amit követeltek, a szigorúságukat és keménységüket jól alkalmazták és nem voltak állatok. Érdekes módon ezeket a tiszteket, helyetteseket sokszor megkeresték a régi katonáik, sőt sokszor leveleztek is velük. De sajnos az ilyen eléggé ritka volt, én két tisztre és két tiszthelyettesre tudom csak azt mondani, hogy annak idején megérdemelték a fiatal katonák megbecsülését. A többi csak rossz emlék.

Csak egy dolgot fel tudnának sorolni ami pozitív volt?

Semmi pozitív nincs benne ellenben rettentő negatív.

A mai korban jól megfigyelhető a szülői alkalmatlanság, a katonaság hiányára fogják hogy nem tudták megnevelni a gyereküket, akkor meg ne azt mondják hogy a katonaság jó dolog volt hanem vallják már be hogy szar szülők amin ha lenne katonaság esetleg néhány esetben segítene.

Könyörgöm hogy adhatja elő a szülő hogy nem az ő hibája hogy semmire nem jó a gyereke? Ki nevelte fel? napi 6 óra iskola? hol volt a maradék 18 órába? JAHHH OTTHON?

Elküldik a gyereket 3 hónap-6hónap stb sorkatonának? akkor le is vedli majd a kölök hogy előtte 18 évig nem nevelték mert a szülők alkalmatlanok?

idióta lerágott gumicsont a sorkatonaság pont mint a sorosozás, meg emútnyócévezés, meg brüsszelezés meg ......

hát én nem voltam katona, jött ugyan a behívó meg is csináltam azlakalmasságit, de a suli miatt halasztást kértem és mire végeztem a sulival megszünt a kötelező sorkatonaság.

viszont apám és az ismeretségi körömben levő idősebb férfiak akiknek még évekig kellett kínlódni a katonaságban meséltek időnlént, hogy milyen volt az élet ott.

Az alapján nem veszítettem semmit se. az életük kb arról szólt, hogy voltak a tisztek akiknek a többsége nem vetette meg a murcit, mindig kitaláltak valamit marhaságot, amivel szivatták a katonákat, a katonák állalndóan azon okoskodtak, hogy miként tudnának kilógni a laktanyából a közeli kocsmába, hogyan tudnának seftelni a lakosokkal. Akárhányszor szóba kerül(t) a katonaság magáról kiképzésről alig esik szó mindig csak az ilyen hogyan vágjuk át a parancsnokot, hogy kilóghassuk a laktanyából, hogyan szerezzünk kimenőt, meg mit üzleteltünk a falusiakkal sztorik jönnek elő. tényleges bevetés kb akkor volt amikor valami nagyob természeti esemány (belvíz, nagy hó, szokatlanul heves vihar) történt és kivezényelték őket a közeli településekre segíteni a károk helyreállításában. Nagybátyám mondta egyszer viccesen, hogy "többször volt ásó meg lapát a kezében mint fegyver", mert ugye a lőszerrel, és haditechnikával spórolni kellett...

Néha volt egy két jó pillanat is de nem sok. Egyszer kint felejtettek minket 1 hétig 2 tankkal a prérin, reggel kimentünk, este bementünk, ennyi. A kaját kiküldték, egész nap aludtunk, meg unalmunkban ürgét öntöttünk, hogy aztán este elengedjük őket. Mikor bevonultunk, az alapkiképzés végén volt egy éjszakai lövészet harckocsival. Mi még nem vettünk részt benne, csak hallottuk a fejleményeket. Egy falu szélén levő ház pottyantós wc-jét lötték szét. A bácsi felkapcsolta a kinti világítást, a parancsnok meg célnak tekintette, hát tüzelt 6 km-ről. Tiszta sz@r lett a mellette lévő többi ház is legalábbis amelyik tőle vagy a harmadikig mindegyik. Az egész harckocsi század ment ki helyreállítani, felépítették a házat, a wc-t, meg lemeszeltek vagy 10 házat, mert penetráns szaga és kinézete volt. A többi század visított a röhögéstől, még fél év múlva is gurultak. Kopaszként nem, de gumiként végül megkérdeztem néhány közelebbi tagot, aki ott volt. Egyik azt mondta, életében ennyi sz@rt nem látott így szétterítve. Gurultam én is a nevetéstől. Másod időszakban tankokat vittünk belövésre. Reggel az első tanknál az irányzó meglátott egy nyulat a céltól nem messze. Sose láttam még harckocsival nyulat lőni senkit. Kimentünk megnézni a "végeredményt" a kis bozót eltűnt, némi keresgélés után találtunk pár szál szőrt. Megállapították, hogy a harckocsi pontos. A belövést végző tiszt szerint a nyúl már nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Tehát néha voltak jó sztorik, de azért ezekről lemondtam volna.