Amikor még volt sorkatonaság, volt olyan, hogy az áldozat típusú sorkatonákat csak akkor engedték haza, ha leszerelés volt?

A tisztek általában nem foglalkoztak ilyesmivel.

Tiszthelyettesek között már sokkal több volt a hatalmával visszaélő, de ezek sem tudták túlfeszíteni a húrt, mert egy idő után kénytelenek voltak hazaengedni mindenkit.

Ami viszont jellemző volt, az inkább az, hogy saját surranótársai szívatták az illetőt.

Ti. az eltávot vagy szabadságot kérni kellett a reggeli kihallgatáson. Ha az alegységügyeletes vagy az írnok (mindkettő surranótársa is lehet) nem írta be a naplóba az illetőt, akkor az illető nem tudott kérni. Persze ezt sem lehetett a végtelenségig játszani, illetve ha kiderült, akkor nagyon megüthették a bokájukat, akik benne voltak.

Egyébként az eskütételig senki sem mehetett haza, akkor viszont mindenkinek volt általában 3 nap szabadsága.

Ugyanakkor, ha valaki nem akart hazamenni, akkor azt nem lehetett kényszeríteni.

Fontos azt is tudni, hogy gyakorlatilag jóformán az egyetlen jutalmazási/büntetési lehetőség a (jutalom)szabadság illetve az eltávozás adása volt, tehát mindenki figyelte a körülötte zajló machinációkat.