A 18. -19. századra, hogyan alakult át a páncélozott pajzsos és várakon vívott hadviselés teljesen védtelen masírozós harcmodorrá?

#2

És még ha ágyúval is jól közéjük durrantottak...

robgros

Hát igen. De a könnyűlovasság még megmaradt. Ők jók voltak a tüzérség ellen.

#5

Igaz is, a huszárságunk világhírű volt. Annyira, hogy több állam -többek közt a poroszok- át is vette ezt a harcmodort.

"Legalább lövészárkokat ástak volna.... Ilyen a XX. században is volt."

Az akkor muskéták, puskák nem voltak elég pontosak és lőttek elég messzire a lövészárokból való harchoz. -> Tehát egyrészt nem értek volna elv vele semmit, másrészt mivel ezek a fegyverek többnyire egylövetűek voltak, nem is tudtak volna úgy visszaverni egy rohamot, mint az első világháborúban. (Simán átrohanhattak volna, hogy közelről lelőjék őket, vagy szuronnyal harcoljanak, szóval a tarthatatlanságuk miatt meg sem érték volna a munkát a lövészárkok.)

teljesen jó amit írtak. De összefoglalom a biztonság kedvéért.

a huzagolt puskák szélesebb körben való elterjedéséig a puskák nem voltak elég pontosak. Azért használták a vonal harcászatot mert sok ember ha belőle sok emberbe akkor esélyes hogy eltalálnak valakit. Ellenben ha egy-egy emberes harc lett volna akkor lőhették volna egymást napestig.

A harc alapvetően tehát 2-3 sorozat (első sor lövése után letérdel majd lő a következő sor és így tovább kb a 4. sorig (addig a többiek újratöltenek)) leadásából majd az ezt követő kézitusából állt. (+ a tüzérség természetesen)

a vonalharcászat korában rájöttek, hogy azok a parancsnokok, akiket oktatnak, sokkal jobban tudják vezetni katonáikat min azok akik semmilyen tudással nem rendelkeznek a hadtudományban csak tapasztalattal. A kettő együttesen sokkal hatékonyabb mint a tapasztalat önállóan.

Ezáltal pedig kialakult egyfajta úri-módi a parancsnokok, tábornokok között.

Rájöttek hogy az senkinek sem kifizetődő ha mindent felégetnek és mindenkit megölnek egy háború alatt, ezért Különböző helyeken raktárakat létesítettek és ezek a raktárak voltak a támadások fő irányvonalai hogy ne a lakosságot kelljen kisemmizni.

Többnyire működött, de az idő előrehaladtával ez a módszer is kihalt (többek közt köszönhetően az amerikaiak "lődd le a tisztet mert akkor a haderő nemtudja mit tegyek" módszere miatt aminek hála a haderő sokszor szabadon fosztogatott bosszúból mert nemvolt aki megállitsa őket)

Bocsi ha kicsit hosszú lett, birom ezt korszakot :)

Amúgy a várostromok során akkor is árkokat ástak. Amikor Budát ostromolták 1686-ban a szövetségesek, akkor volt egy több soros árokrendszer a várfallal szemben, és egy másik Contra vallatio, ami az ostromlók táborát védte a török felmentő sereg ellen. Gyakran csatatereken is építettek kis erődöket földből és fából. Zömmel ágyúállásnak. Pl. a Borogyinónál vívott csatában a franciák csak több rohammal tudták kifüstölni a nagy orosz redout-ot, ágyúállást.

A páncéllal két baj volt-drága és nehéz. Jó, amikor már ágyúkat is tudtak önteni, akkor már az volt a baj, hogy a sorozott katona elég sok más menetfelszerelést is cipelt, jó nehéz muskétát, háti bőröndöt("bornyút") most egy x kilós mellvért hiányzott a legkevésbé. Megmaradt a nehézlovasság is. Csak a muskéták fejlődésével párhuzamosan először a lópáncélt hagyták el, utána a lovas láb majd kézvértjeit is, hogy a mellvért vastagabb lehessen. Pisztolyok, karabélyok ellen védett is. Mondjuk, így is meddő volt az erőfeszítés, mert nem védett az ágyúgolyók ellen, a lovat is simán lelőtték, illetve, ha egy ilyen 17-18mm közötti űrméretű muskéta lábon talált, akkor annak a lábnak jó eséllyel meszeltek abban a korban, főleg, ha csontot ért...(Lásd Balassi Bálint esete)

Céllövők, ún könnyű gyalogosok mindig is voltak. Az amerikai módszert más országok is átvették. Voltak irreguláris könnyű lövészek, mint a hajdúk, vagy a pandúrok. Később inkább reguláris katonákat használtak. Ilyenek voltak az osztrák-német-orosz jaegerek(magyarul vadászok) vagy a francia chasseur-ok és voltigeur-ok. Vagy az angol "rifles" egységek. A rifle a huzagolt csövű fegyverre utalt, akkor még zömmel muskéta volt a tűzfegyver neve a szakirodalomban. Voltak lovas vadászok is. A vadászok részben már akkor is huzagolt csövű, de elöltöltős fegyvert kaptak, részben pedig a jó öreg sima csövűt, csakhogy a gyalogsági sima csövűbe 1-1,5 milliméterrel kisebb golyóbis járt, kóválygott a csőben a lövedék, addig a vadász kis kalapáccsal verte bele a lövedéket...szóval célozni is tudott, le is fekhetett, térdelhetett a lövéshez, többet is gyakoroltak az ilyen katonák(és civilben is vadászok voltak...) A nehéz vagy sorgyalogság meg sorfalakban lőtte egymást...

A gond akkor jött, amikor mindenki huzagolt csövű puskát kapott, aztán hátul töltőset, aztán tárasat, az ágyúkat is hátulról töltötték, majd visszasikló rendszerrel látták el.(Addig az egész ágyú elmozdult hátra, minden lövés után újra kellett célozni, belőni nem is lehetett semmit...)Jött az automata fegyver. És szegény katonát még mindig karddal, dzsidával, vagy szuronnyal küldték harcba, szép vonalban, aztán mindenki csak lesett az Első világháborúban, hogy nem megy a hadviselés...