Mit tudni azokról a barbárokról, akik miatt Hadrianusz-falát felhúzták?

A rómaiak szakaszonként hódítottak meg területeket, valamely néppel háborúba kerültek s legyőzték, akkor előfordult, hogy provinciát alakítottak ki.

Ennek határán újabb népekkel kerültek szembe, így azokkal békére törekedtek, mivel így a világ végéig mehettek volna, hiszen mindig lett szomszédjuk, akit meghódíthatnak.

Még ekkor sem szálltak meg minden területet, iparkodtak valami földrajzi lehetőséget kihasználni, Pannoniában tudjuk, a Duna vonala volt olyan könnyebben védhető határ, amit választottak, hiszen a hódítás után csak rendfenntartó haderő maradt a térségben, aminek a védelmet is el kellett látnia. A Dunán túli részt már nem szállták meg.

A birodalom nagy volt és a légiókra máshol is szükség volt.

Arra is törekedtek távoli területeken, éppen ezért, hogy legyen a térségben szövetségesük, sok helyen formailag meg is hagyták a helyi uralkodót, a közigazgatást, kissé hasonló módon, mint ahogy az oroszok voltak jelen nálunk, persze ókori viszonylatban értve. Ez a szövetséges hatalom elvégezte a rendfenntartást, hasznos volt a védelemben, így még kevesebbe került Rómának a provincia fenntartása és még a presztízsveszteség is kisebb volt, ha elfoglalták, félig, meddig ütközőzóna volt valójában.

Britanniában törzsek és törzsszövetségek voltak, amelyből a britekkel voltak a rómaiak szövetségben.

43-ban kezdték a háborút, és fokozatosan haladtak előre, több alkalommal szállítva a szigetországba expanzív fegyveres erőt, így sorra legyőzték az ellenséges törzseket, majd mindig valamilyen békekötés volt és a haderőt mérsékelték, amíg a déli részt végül elfoglalták.

84-ben északra is betörtek és a Mons Graupiusban vívott csatában legyőzték a kaledóniai törzseket.

Itt azonban nem sikerült szövetségesre szert tenniük, így az állandó harcászkodás túl sokba került, ezért 122-ben a Tyne völgytől északra Hadrianus felépíttette a Stanegate vonalat, nyolc év alatt lényegében a légiósok építették, persze hadifoglyok segítségével.

Onnantól tízezer ember elég volt a védekezésre, az északi részeket meg feladták, mert nem volt ott semmi, amiért szükségük lett volna rá, egyszerűen túl sokba került annak megszállása.

Érdekes volt a helyzet, mert valójában nem is volt olyan ellenerő, amit le tudtak volna verni, úgy értve, hogy valamilyen komolyabb hadsereg, de állandó gerilla, vagy partizánháborúszerű támadásoknak voltak kitéve, amik súlyos veszteségekhez vezettek folyamatosan, így végül úgy döntöttek, nem kell nekik az a terület ilyen áron.

A piktek/kaledónok voltak azok a kelták akik megállították a római hódítást. Egyelőre még viszonylag keveset tudunk róluk egyébként de nagyon fontos szerepük volt a mai skót nemzet kialakulásában más kelta törzsekkel együtt.

Jellegzetességük volt hogy kék testfestést használtak emiatt is nevezték őket pikteknek. Eléggé harcias népség is lehettek természetesen. Egyébként a Brit Birodalom is sokáig támaszkodott a skótok harci virtusára előszeretettel nyomatták őket a frontvonalba.

Ha többet szeretnél róluk tudni javaslom angol nyelvű oldalakon nézz utánuk ha tudsz angolul.

Az előző válaszoló jól összefoglalta miért nem sikerült leigázni őket.

Ha jól tudom Írország leigázására is voltak tervek de végül ezügyben semmi sem történt de szerintem valószínűleg ott is hasonlóan jártak volna.

A germán területek leigázása az Elba folyóig már majdhogynem összejött nekik de végül ott is a helyiek ellenállásán és nem túl kooperáló magatartásán buktak el.

Az bizonyos, hogy szívós ellenfelek voltak, de a lényeg az, amit a 2. válaszban leírtam.

A rómaiak nem egy kalmár nép voltak, de azért törekedtek arra, hogy a provinciáik gazdaságosak legyenek.

Nem minden esetben, hiszen ha stratégia szempontjából szükség volt valamely területre, akkor megvédték, ha gazdaságtalan is volt, de főleg a határvidéken mérlegelték a ráfordított erőforrások megtérülését, ezért haladtak lassan Germánia meghódításával is.

Azt már Augusztus is érzékelte, hogy túl nagy a birodalom és maximálni akarta a méretét, de az később tovább bővült.

Pont ezek a legtávolabbi provinciák kerültek a legtöbbe, komoly és drága haderőt igényeltek, a szállítás sokba került a távolság miatt, a stabilitás nem volt megfelelő, így az adóbevételek, vagy a kereskedelem sem hozott annyit, ami rentábilissé tegye a működtetést.

A pacifikálásra hagytak általában időt, ami a déli részen működött is valamennyire Britanniában, hiszen a britek lenyugtatták a törzsek harciasságát, de északon nem volt erre lehetőségük.

Cirka négy évtizedig uralták ugyan az északi területet és megpróbáltak mindent, amit meg tudtak tenni, a kaledónok orvtámadásaira megvoltak a válaszok, büntető hadjáratokat vezettek, próbáltak kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani, túszokat szedtek, illetve megpróbáltak ők mindent, de kérdéses eredménnyel. Időnként voltak nyugodt időszakok, de mindig kiújultak a nézeteltérések, egy forrongó vidék volt.

A britek hatáskörzetén nagyjából kívül esett, így őket alig használhatták, szóval Hadrianus egyszerűen hátrébb vonta a határt inkább, mert ez volt a legésszerűbb.

Ahogy említettem Pannoniát, itt is mehettek volna tovább, hiszen senki sem védte a távolabbi területeket, de túlságosan a levegőben lógott volna, nem lehetett volna hatásosan védeni, meg messze is volt és nem volt semmi, amiért kellett volna nekik az a terület.

Britanniában is csak azért támadtak észak felé, mert az állandó betörésekre volt ez a válasz, de a fal is jó megoldás volt.

Hadrianus képzett katona volt, de pont ebben az időszakban fontosabb dolga volt, a Pártusokkal éleződött ki az ellentét, a birodalom másik végében, de végül sikerült a békét megőriznie, ám ez erősen igénybe vette a haderőt, mert készülni kellett a háborúra velük, így Britanniába nem jutott elegendő fegyveres, mert a párthusokat nem vehette félválról.

Máshol is, szinte mindenhol megerősítette a határvidéket, így lényegében a védelemre koncentrált, volt, ahol terjeszkedett kissé, volt ahol feladott területeket, a jobb, ésszerűbb védhetőség érdekében.

A békére törekedett, de nem volt tutyimutyi, leverte például a Bar Kohba-felkelést Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat.

Róma ereje teljében volt ekkor, részben azért is, mert Hadrianus kiváló császár volt.

"Azt hiszem ezen a valós történeten alapul az Asterix & Oberix mese, persze kifényezve"

Asterix és Obelix meséjének ehhez semmi köze. Ök gallok akik a mai Franciaország-Olaszorszá-Svájc közös határa környékén éltek és akiket a franciák tekintenek őseiknek. Ezen kívül a mese Julius Caesar idején játszódik kr.e. 50 körül. A hadriánusz falat viszont csak kr.u. 120 ban kezdték építeni, tehát kb 170 évvel később.