A 80-as években mennyire volt érezhető a Hidegháborús hangulat, mennyire tekintették reálisnak a NATO és VSZ egymásnak esését?

Én a középiskolát jártam a 80-as években, és a közepén pörgött föl ez a csillagháborús űrverseny. Arra emlékszem, hogy a híradóban mutatták, hogy hogyan mennek majd az amerikai rakéták Szovjetúnió felé és fordítva. Pontosan tudtam, ha ez majd bekövetkezik, akkor az egész világnak vége lesz. És gyerekként ez az opció nem nagyon lelkesített. Főleg, hogy már akkor látszott, hogy az amerikaiak mindent jobban csinálnak mint mi. Úgy tűnt, hogy valószínűleg mi még jobban meg leszünk atombombázva náluk.

Ráadásul a 2000-es években mesélte egy ismerősöm, hogy olyan alakulathoz volt besorozva a 70-es években, amelynek középhatótávolságú rakétákat kellett volna észak-olasz városokra kilőni. Ők csak rakétákat kezelték, gyakorlaton többször ki is vitték őket a Szovjetúnióba. Az atomtölteteket viszont csak az oroszok tehették fel a rakétákra. Minden gyakorlat része volt, hogy 15-20 perccel a rakéta kilövése után jön a válaszcsapás.

Mi, gyerekek, konkrétan a Magyarországon tárolt atomtöltetekről nem tudtunk, felnőttek is szigorú titoktartásra voltak kötelezővé, azért voltak, akik sejtették.

Én konkrétan simán el tudtam volna képzelni, hogy elszabadul a pokol. De itt nem klasszikus háborúra gondoltunk, hanem néhány órás mindent megsemmisítő. A hidegháborús békét egyetlen kőbe vésett, és a tudatunk a vésett el garantált: a kölcsönös, totális megsemmisítés elve. Ami azt jelentette, ha egyetlen atomot is bevették ellened, akkora teljes atomarzenált rázúdítod arra, aki ezt megtette. És persze ez oda vissza történt volna.

Attól függ hol nézzük.

A hadseregben természetesen volt erről szó, ott pont erre készültek, de a civil életben alig, bár egyes filmekben, vagy az akkor már megjelenő komputeres játékokban bőven volt erről szó, de senki nem szívta mellre, mert eddigre már a politikában is kialakult egy stílus, kerülték a nyílt konfrontációt. Nem volt igazi válság sehol, csak a periférián támadta egymást a két világrend, más országok fegyveres támogatásával, de még ott is eléggé disztingváltak, csak szemcseppentővel adagolták a technológiát.

Már bejöttek a Rambó filmek, a Red alertos stratégiajátékok, de már külföldi munkavállalás is lehetséges volt bizonyos esetekben, szóval elképzelhetetlen volt valójában egy világháború.

Az évtized eleje inkább a GMK jellegű vállalati munkavégzéssel kapcsolatos dolgokkal telt el, a vége felé közelítettünk a rendszerváltáshoz, bár senki nem sejtette, 87 ben bejött az Áfa például, szóval gazdasági problémákkal voltunk terheltek.

Az évtized elején még tartott a telekmánia, a végén meg kissé kiment a divatból, akkor már kifelé figyelt az ország, mindenki vásárolt műszaki dolgokat, nyugati cuccokat és kikukkantott a nagyvilágba, amire lehetősége lett.

A katonai szervezetek az más tészta, de ott is inkább az oroszokkal volt a huzakodás, nem velünk a legjobban, amit az is mutat, hogy hamar kiadtuk az oroszok útját, amikor lehetségessé vált.

Lehet, hogy voltak körök, ahol minden felfokozottabban jelentkezett, de a nép eléggé érdektelen volt, csak ritkán lehetett felrázni, mert mindenki a saját dolgával törődött jobban, mint a világ eseményeivel.

Nyugodtabb volt a hangulat, mint mostanában.

Én gyerek voltam akkor. Hát először is bent voltak az oroszok Magyarországon. Gyakran lehetett látni őket, a járműveiket.

Mi Pest egy külső kerületében laktunk, olyan '84 - '85 körül valami hadgyakorlat lehetett, mert vagy két napig repkedtek felettünk helikopterek meg vadászgépek, de baromi nagy hangerővel.

Akkor volt a Reagen - féle csillagháborús program, arról lehetett hallani. Asszem tán '83 - ban lelőttek egy dél koreai utasszállító gépet, mert valahogy szovjet légtérbe került, abból nagy botrány volt.

Persze mi voltunk a jófiúk, a gaz NATO az impresszionista elnyomó.

Volt egy tévéműsor, ki emlékszik rá, a Parabola. Ez afféle külpolitikai adás lett volna, de inkább szatirikus irányt vett. Nyugati reklámok, hírek, politikusok kifigurázása, nagyon szőrmentén a hazai helyzet kritikája. De amúgy a "média" teljes egészében azt sugallta, hogy mi állunk a jó oldalon.

Érdekes volt, mikor jöttek az agyonmásolt videófilmek, és néztük a gaz vietnami kommunisták tetteit, meg Rambot Afganisztánban, ahogy a civileket lövik a szovjet helikopterek. Afféle tudathasadásos állapot volt, alig 30 éve volt '56, akkor még nem volt annyira történelem mint most.

Kb. mindenki tudta, hogy Nyugaton jobban élnek. Ott volt Csernobil, az is újabb csapás volt a szovjetek szavahihetőségének. Olyan '88 - tól már sejteni lehetett, hogy a szocializmusnak befellegzett.

Így van, Parabola-Chrudinák Alajos! Minding ment a balhé a Közel-Keleten, volt mit tudósítani.

Érdekes módon a nyolcvanas években készültek a legkeményebb atomháborús filmek nyugaton. A Háborús játékok, a Vörös hajnal-az eredeti 84-es(jó az csak III.világháborús) illetve a Másnap(1983) vagy a BBC Threads(1984) félig doku-jellegű játékfilmje, vagy a When the wind blows(1986) animáció. Illetve, hát Barefoot gen anime.(1983)

Igazából mindet csak a rendszerváltás után láttam, a Barefoot Gen olyan kemény, hogy a Terminátor 2 atomtámadásos jelenetei sehol nincsenek hozzá...ráadásul Hiroshima, megtörtént eset)

Vagyis nyugaton is téma volt ez. Azt se felejtsük el, hogy éltek még nagy számmal a II. Világháború öreg veteránjai, akár katonák(mint a két nagyapám) vagy a civilek. Ők első kézből láttak világháborút...Vagyis én nem csak a hang alámondásos Rambo filmből tudtam, hogy a ruszkik milyen "jó gyerekek."

Egyébként jóval nagyobb volt a katonai jelenlét, minden nagyobb városban volt valamilyen orosz vagy magyar laktanya, szóval nagyon gyakran láttál katonai járműveket mozogni. Itt Debrecen mellett éjjel-nappal röpködtek a szovjetek, ha olyanjuk volt. A TV közvetítette a díszszemlét, illetve A PAJZS 84 ÉS A DUNA 85 is kapott némi szerepet a hírekben, nagy csinnadrattával produkálták, hogy milyen jól fel vagyunk készülve.

Városokban voltak óvóhelyek, nagyobb cégeknél polgárvédelmi készletek és gyakorlatok is. Meg itt voltak a környezetben a Munkásőrök,a párt Ökle, mind alkesz volt, akihez volt szerencsém...

5.

Te a Panoráma műsorra gondolsz, az is jó volt, de volt egy Parabola nevű is, Árkus József volt a műsorvezető. Az kicsit bulvár jellegű volt, akkoriban azt sem tudtuk mi az.

Az, Panoráma! Jól összekevertem Árkus József műsorával...

Pedig azt is sokat néztem...

Viszont, egy kis adalék-a rendszerváltás körül, még a romániai Forradalom előtt kifejezetten rossz volt a román-magyar viszony. Emlékszem, az viszont felmerült családi beszélgetésen a felnőttek között, hogy mi történne, ha Csau vitéz megrohanná Kelet-Magyarországot (8km-re volt tőlünk a román határ), illetve, beavatkoznának-e az akkor még bőven itt lévő szovjetek.

Halkan hozzáteszem a kérdező kedvéért, a korabeli szoci blokkban nem volt a tagállamok közt kifejezetten jó a viszony. A román-magyar az már szóba került, de a román-bolgár vagy az NDK-lengyel is hasonlóan szép volt...Csehszlovákia és Románia például engedélyt kért a Szovjetuniótól, hogy normál nyomközű vasútvonalat építhessen a Kárpátalján keresztül egymáshoz, hogy ne kelljen a baráti Magyarországon keresztül szállítaniuk. A vonal meg is épült(!)még Kárpátalja expressz néven különvonat is közlekedett rajta nemrégen, végig Nohabbal húzva. Ukrajna többi részén 1524mm a nyomtáv...Vagy volt vasfüggöny Románia és Magyarország között a román oldalon is.