A diktátorok miért dicsőíttetik magukat, amikor ők is tudják, hogy kamu az egész?

Érthetőbben leírva:

Például Sztálin. Nagyon kevés olyan család volt, akit nem érintettek Sztálin intézkedései, és aki nem veszített el valakit a rokonságból miatta.

Sztálin ennek ellenére nagyon erős személyi kultuszt épített ki, tulajdonképpen mire 70 éves lett, már szinte Istent csináltatott magából.

De mire jó ez, ha az ilyen diktátorok ugyanúgy tudják, hogy kamu, hazugság az egész, és a nép erre van kényszerítve?

Miért szeretik magukat dicsőíttetni, amikor ők is tisztában vannak vele, hogy ez elnyomásból, megfélemlítésből, kényszerből történik?

Vagy el is hiszik egy időután, hogy a nép imádja őket?

Ha engem dicsőítene valaki kényszerből, nekem ez ugyanúgy nem esne jól, mert én is tisztában lennék vele, hogy hazugság és látszat az egész.

Mi értelme van ennek?