Lehet valahol olvasni arrol. Hogy miket tettek Gavrilo Princip El a bortobben?

Wikipedia angol cikkben.

Google fordítózva, nem finomítottam:

Princip megkísérelte lőni magát, de a pisztolyt kicsavarták a kezéből, mielőtt esélye lett volna újabb lövésre. [25] Perén elmondta, hogy megbánta a hercegné meggyilkolását, és meg akarta ölni Potioreket, de ennek ellenére büszke tettére. [26] [27] Továbbá kijelentette: "Jugoszláv nacionalista vagyok, célom az összes jugoszláv egyesülése, és nem érdekel, hogy milyen államforma van, de meg kell szabadítani Ausztriától." ami Ausztria-Magyarország demarche kiadását tette lehetővé Szerbiának, az úgynevezett júliusi ultimátumnak, amely az I. világháború kitöréséhez vezetett. [28]

Princip akkor tizenkilenc éves volt és túl fiatal ahhoz, hogy megkapja a halálbüntetést, mivel huszonhét napig félénk volt a Habsburg-törvény által előírt huszonéves alsó korhatártól. [29] Ehelyett megkapta a maximális húsz év börtönbüntetést. [30]

Börtönbüntetés és halál [szerkesztés]

Princip börtöncellája Terezínben

Princip magánzárkában falhoz volt láncolva a terezíni erődnél, ahol zord körülmények között élt és tuberkulózisban szenvedett. [31] [28] A betegség annyira megette a csontjait, hogy a jobb karját amputálni kellett. [29] 1916 januárjában Princip sikertelenül próbálta felakasztani magát egy törülközővel. [32] 1916 februárjától júniusig Princip négyszer találkozott Martin Pappenheimmel, az osztrák-magyar hadsereg pszichiáterével. [32] Pappenheim azt írta, hogy Princip úgy gondolta, hogy a világháborúnak bekövetkeznie kell, függetlenül a tetteitől, és hogy "nem érezheti magát felelősnek a katasztrófa miatt" [31].

Gavrilo Princip 1918. április 28-án hunyt el, három évvel és tíz hónappal a merénylet után. Halálakor, az alultápláltságtól és a betegségektől elgyengülve, körülbelül 40 kilogrammot nyomott. [33] [34]

A Vidovdan Hősök kápolna a szarajevói Szent Arkangyalok temetőjében

Attól tartva, hogy csontjai relikviává válhatnak a szláv nacionalisták számára, Princip börtönőrei titokban vitték a holttestet egy jelöletlen sírba, de a temetésre kijelölt cseh katona emlékezett a helyszínre, és 1920-ban Principet és a többi "Vidovdan hősét" exhumálták és elhozták. Szarajevóba, ahol együtt temették el a Vidovdan Heroes-kápolna alatt, amelyet "az örökkévalóság emlékére építettek szerb hőseinkre" a Szent Arkangyalok temetőjében [35], amely Njegoš montenegrói költő idézetét tartalmazza: "Boldog, aki örökké él. Ő volt mire születnie. "[36]

A szerb wikipedia annyi pluszt ír, hogy a börtönben válogatott kínzásoknak vetették alá, erre dacosan azt javasolta őreinek, hogy élve szegezzék keresztre és égessék el, égő teste fáklya lesz mely megvilágítja népének a szabadság felé az utat.

[link]

Itt írnak a szöges hordóról is, meg arról hogy magánzárkában volt.

Illetve arról, hogy anyját és doktor testvérét (nem írják, hogy orvos doktor-e vagy más) a második világháborúban a horvát usztasák lemészárolták

[link]