A második viláháború idején milyen volt a helyzete a vas és acélipari munkásoknak a Szovjet únióban?

Ezt a kérdést a humor rovatba szántad?

A 40 órás munkahét az 1980-as években lett fokozatosan bevezetve (44-42-40), háborús viszonyok között pedig még a demokratikusan működő államokban is speciális törvények léphetnek érvénybe (hadi állapot).

A németek villámháborúra készültek a Szovjetunió ellen is, nagyon elszámolták magukat, csak idő kérdése volt, mikor fogják bedarálni őket, Sztálint nem érdekelte, milyen veszteségek vannak a fronton, az ázsiai területeken volt bőven utánpótlás emberekből.

Az elfoglalt területekről a gyárakat, üzemeket át telepítették az Uralon túlra (már ami nem semmisült meg a támadás első hulláma alatt), a gyártósorokon fellépő munkaerő hiányt úgy pótolták, hogy nőket, gyerekeket is betanítottak a munkára. Ez a rendszer olyan szinten működött, hogy a gyári munkások között több volt a nő, mint a férfi (őket elvitték a frontra).

A bányákban, nyersanyag kitermelésben dolgozók jelentős része hadifogoly, kényszermunkás volt, közöttük magyarok is...