Mire fel gyakorolják a Baloldali politikusok és híveik a lenéző, jól megmondó hangnemű politizálást ?

#9:

Szerinted valaki csak úgy lehet Jobbos, hogy Fideszhívő ?

Én úgy vagyok Jobboldali, hogy mind a Fideszt, mind a Mi Hazánkat ki nem állhatom.

Annyi mindent kevertetek össze, hogy lehetetlen vállalkozás a szétválogatás. Ha nem fogalmazunk pontosan, nem is várhatunk pontos választ. Ebben a formájában tulajdonképp provokáció, ellentétek szítása, semmi egyéb, amit ti leműveltek. Majd ha idényesebben tudod előadni, definiálod a Haladást, a Progresszivizmust és hasonló emelkedettségeket, szólj, visszatérhetünk rá, mert amúgy fontos lenne a téma.

A közbeszédben, közemberi politizálásban a fogalmak mögöttes értelme leegyszerűsödik, illetve teljesen eltávolodik a lexikális jelentéstől.

A liberális kifejezés lexikális értelemben a felvilágosodás korában kialakult filozófiai irányzatokat jelenti, melyek általában pozitív, szellemileg haladó gondolatokat fogalmaznak meg.

A köznapi beszédben a liberálisnak semmi köze ehhez, hanem egy politikai tábor és azoknak a követőinek a címkéje. Általában akiket köznapilag liberálisnak neveznek, mint a hazai "bal"oldal és nemzetközi elvbarátaik / üzlettársaik, sok tekintetben pont a felvilágosodás korabeli liberális gondolatokkal teljesen szembe mennek.

A klasszikus liberális filozófiai irányzatot nem akarom neked kifejteni, mert ezt megtalálod a lexikonban szépen leírva. A köznapi liberális politikai tábor gondolatait meg nem tudom összefoglalni se, mert nincs koherens érték és érvrendszere, hanem össze-vissza változik szituációfüggően, gyakran önmagának, és sokszor a józan észnek, logikának, erkölcsi hagyományoknak teljesen ellentmondva.

Sokan, mint Nagy Ervin foglalkoztak tanulmányokban és kötetekben a liberalizmussal, avagy az eszme eltorzulásával. A XVIII-XIX. században nagyon fontos elveket képviselt a liberalizmus a polgárosodás során: az emberi szabadságjogokat, a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, a munkához való különböző jogokat tűzte zászlajára. Ezeket az elveket azonban gyakorlatilag minden demokratikus állam megvalósította, elmondhatjuk, hogy ezt egy konzervatív, egy nemzeti radikális, egy szociáldemokrata, vagy egy liberális párt is politikai minimumnak tartja.

Ezt követően a liberalizmus válságát élte, s olyan filozófusok kezdték ezeket az elveket hirdetni, akik már meg akarták haladni ezeket a gondolatokat. Olyan helyekre próbálják kiterjeszteni ezeket a szabadságjogokat, az egyén autonómiáját, amelyek már túlmutatnak a józan ész határain, sokszor a közösséggel, annak hagyományos normáival szemben állnak, mint az antiszociális közösségek mosdatása, etnicista alapon, kultúrarombolás, és a szexualitás túlzásba vitele, miközben a család, a nemzet értékeit nem fogadja el.

Összefoglalva úgy láthatjuk, a liberalizmus elvégezte pozitív történelmi feladatát, s az új irányzatok csak az eltúlzásában érdekeltek, az egyén szabadsága helyére az irracionalitás és zavaros politikai érdekek vezérelte politikai korrektség került, szektás módon.

Az a megállapítás, hogy csakis a modern "liberalizmus" és az orosz autokratizmus közül lehet választani, eléggé beszűkült gondolkozásra utal.

#12 / Molyember

Én pl olyan Jobbos vagyok, aki a felsorolt három kompániára nem szavaz, és mégis a szimpla, átlagos, párt nélküli, pusztán jobboldaliakat is szeretik kiutálni.