A náci Németország mennyire volt szocialista?

Semennyire nem volt szocialista. Annyira volt szocialista, mint amennyire a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság demokratikus.

Eleve a balratolódástól tartó gazdag mágnások pénzelték a nácikat, így tett szert a párt országos infrastruktúrára. A nácik busásan meg is hálálták a segítséget, a szakszervezetek, a szocialista szervezetek felszámolásával kezdték az ámokfutásukat. A későbbi szocialista kancellárok mint Willy Brandt, Bruno Kreisky, emigrációban élték túl a náci őrjöngést.

A nácik tevékenysége eleve nem felel meg a szocializmus definíciójának. Nem nevezhető társadalmizmusnak az, ami nemhogy a társadalom egészének az érdekeit képviselte volna, de élesen szembe ment a társadalom érdekeivel.

A magyarokat alsóbbrendű golyófogónak használták.

Ha megnyerik a háborút a magyarság ugyanaz az összeszerelő-gyár lenne ami most.

A szocializmus definíciója mostanra alakult ki, de az értelmezésével most sem könnyű boldogulni, mert nehéz eldönteni, hogy mennyire szocialista az MSZP, vagy a svédek, az osztrákok, a spanyolok, vagy a németek különböző pártjai, mert a mára klasszikus meghatározások mellett mindig van egyéb értékelni való is.

Mennyire szocialista az a párt, amit tőkések, vagy milliárdos bankárok vezetnek és megszorításokat hoznak a nép, a munkások számára?

Régen még bizonytalanabb volt ez, nem is volt így kialakulva, sőt egészen mást értettek alatta, mint most.

Az tény, hogy az NSDAP jobboldali párt volt, de komoly szociális intézkedéseket hoztak, a gazdasági válság gyors legyőzése ennek volt köszönhető, támogatták a kis és középvállalkozásokat, az egyszerű munkavállalóknak különféle garanciákat, kedvezményeket adtak és pont a szakszervezeteket erősítették a nácik hatalomra jutásuk után, kiiktatásuk csak a háború kitörése után történt, ami ésszerű volt, megjegyzem a brit hajógyárak a háború alatt is sztrájkoltak néha, ami azért nem valami racionális dolognak tűnik.

Ma már érthetetlen ez, mert hogyan lehetséges jobboldali szocialista, mert úgy alakult ez ki, ahogyan kialakult, ma ezen a szón egyfajta meghatározást értünk, de akkor még lehetséges volt a jobboldali szocializmus, mert fejlődhettek volna a dolgok abba az irányba is és akkor teljesen mást értenénk alatta.

Most annyit lehet tenni, hogy elismerjük, hogy voltak olyan elemek is a nácik politikájában, vagy gazdaságában, amiket ma főleg a szocialistákkal hozunk összefüggésbe. Azonban mai értelmezés szerint nem voltak szocialisták, csak ők nem tudtak erről akkor még.

Ők maguk sem gondolták ez komolyan, a kezdetekben becsempészték a párt nevébe, hogy a munkásokat magukhoz édesgessék, és voltak olyanok, akik ennek be is dőltek. Kb mintha valaki komolyan elhinné, hogy Észak-Korea demokratikus, csak mert hivatalosan benne van az ország nevében, hogy "demokratikus" (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság). Ők sem lesznek attól demokratikusak, csak mert a szó hivatalosan benne van az ország nevében.

A "szocializmus" szó akkor is definiálva volt. 1832-ben Pierre Leroux a Le Globe újságjának hasábjain használta először ezt a szót - magyarul "társadalmizmus" -, mindazoknak a mechanizmusoknak a gyűjtőfogalmaként, amelyek a társadalom érdekeit érvényesítik, szemben az individualizmussal. Ennek azóta is számtalan irányvonala van, de gyakran tévesen kizárólag a marxizmussal azonosítják, amely azonban csak egy szocialista narratíva a sok közül (amelynek a célja a termelőeszközök társadalmasítása). A fogalom nem kizárólag a tulajdonviszonyokról szól, a szocializmus azokat a folyamatokat foglalja magában, amelyek a társadalmi érdekeket szolgálják, nem egyes személyek vagy egy szűk klikk érdekeit.

Magyarországon ezért csodálkoznak, amikor nyugati kormányok szocialistaként határozzák meg magukat, mert Magyarországon a szocializmusnak a marxista iránya létezett - és annak is csak egy szakasza, mert a marxizmus célja, hogy a termelőeszközök, gazdálkodó szervek a dolgozók közösségi tulajdonába kerüljenek, nem valósult meg, csak az állami tulajdon -, így Magyarországon furcsállják, ha akár Nyugaton, akár a világ más pontján szocialistaként hivatkoznak önmagukra, miközben nem olyan rendszert működtetnek, ami a Keleti Blokkban létezett, és nem is céljuk. Mivel szocializmusból is nagyon sokféle van. A skandináv modell is részben egy szocialista modell, és sok szocialista folyamat működik Nyugaton, ami Magyarországon furcsának tűnhet, mert Magyarországon sokan azt hiszik, hogy a szocializmus csak az és csakis az, ami itt működött. Miközben a szocializmusnak is van nagyon sok formája.

A nácik nem voltak szocialisták, mert nem felelnek meg a szocializmus definíciójának. A szakszervezetek, szocialista szervezetek bedarálásával kezdték ámokfutásukat, végig az iparmágnások, a földbirtokos junkerek érdekeit szolgálták ki. Emellett nem beszélhetünk társadalmizmusról egy olyan rendszer kapcsán, amely a társadalom tömegeit alsóbbrendűnek tekinti, sőt, a hódításaik során a birodalom társadalmának többségét alsóbbrendűnek tekintette. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk társadalmizmusról.

Jobboldali szocializmus nincs. A társadalmizmus, a minél magasabb szintű társadalmi és gazdasági igazságosság progresszív szemléletet feltételez. Olyan van, hogy egy konzervatív kormány, ameny fenntartja a status quo-t, helyben hagy és megőriz szocialista vívmányokat, amelyeket nem ők alakítottak ki, de meghagyják őket.

"A szakszervezetek, szocialista szervezetek bedarálásával kezdték ámokfutásukat, "

Nem igaz, a szakszervezeteket erősítették egészen a háborúig.

Nem igaz, 1933. május 2-án a nácik minden szakszervezetet betiltottak. Már 1933 márciusában, Hitler kancellárrá válását követően támadták a szakszervezeteket, rengeteg szakszervezetet fizikailag szétvertek a nácik erőszakszervezetei, irodáikat szétverték, rengeteg szakszervezeti tagok fizikailag bántalmaztak és öltek meg. Május 2-án hivatalosan is betiltották a szakszervezeteket, vagyonukat elkobozták, vezetőiket letartóztatták, számos szakszervezeti harcos koncentrációs táborban végezte.

A szakszervezetek betiltását követően május 10-én alapították meg a nácik a DAF-ot, ami egy látszatszervezet volt a dolgozók számára. Vezetőjének szándékosan azt a Robert Ley-t tették meg, akinek semmiféle munkaügyi tapasztalata nem volt, egy üres bábszervezet volt, semmi több, szó nem volt ott szocialista működésről. Három héttel később Hitler rendeletet adott ki, amely megtiltotta a kollektív tárgyalásokat, és kijelentette, hogy az általa kinevezett munkaügyi megbízottak egy csoportja "szabályozza a munkaszerződéseket" és fenntartja a "munkabékét". Magyarul az anti-szocialista nácik gátlástalanul kiszolgálták a tőkések érdekeit, a dolgozók érdekeivel szemben.

Ez a rendelet betiltotta a sztrájkokat is, Robert Ley pedig kijelentette, hogy a munkahelyek vezetése csak a munkáltatóké lehet, a dolgozók a vezetésbe nem lehetnek bevonva.

1935-től a munkáltató nem volt köteles kiadni a dolgozók munkakönyvét, így azt is el tudták lehetetleníteni, hogy a dolgozó kilépjen és máshol kapjon állást.

A DAF-ot, ezt a kapitalista náci szörnyszülőttet 1945 májusában oszlatták fel. Onnantól a szakszervezeti mozgalom a szociáldemokrata párt fellendülésével új lendületet vett, a náci rémuralmat pedig a történelem szemétdombjára helyezték.