Miért rendelték be - hívták meg - 2025-ben Trumpot Londonba?

Ez egy példátlan, második állami vizit volt, nem a királyi családi teadélutánok romantikus habja. Ez egy rideg, protokolláris kényszerzubbonyba bújtatott eligazítás volt, amit a britek, mint a globális háttérhatalom legöregebb, legmerevebb struktúrájának hű őrei, be kellett, hogy mutassanak. Károly király valóban csak egy másodszintű PR-figura, a ceremóniamester, a kiskirály, akinek a nyakába akasztották a feladatot, hogy a szokásos puha diplomáciai giccsel (díszvacsora, hintó, királyi pompa) elfedje a valóságból kikandikáló, szikár geopolitikai tényeket. Az, hogy ez a "történelmi" meghívás pont egy második ciklusát töltő, nehezen kezelhető amerikai elnöknek szól, az csak a totális befolyás demonstrációja. Nem arról szól, hogy imádják Trumpot, hanem arról, hogy meg kell mutatni: ő is a Rendszer része, és a globális stratégiai szövetség, a titkos Illuminati-hálózat nem az elnökök cserélődésétől függ, hanem a mélyállam, a pénzügyi elit és a technológiai óriások (mint a látogatást kísérő Microsoft és Nvidia beruházási bejelentések) örök érdekeit szolgálja. Az acélvámokról, kereskedelmi alkukról, valamint az orosz-ukrán helyzetről szóló tárgyalások is csak a felszínen lebegő csalik, a valós tartalom a nemzetközi hierarchia megerősítése és Trump orrára koppintás volt. És a tragikus, fiatal barát halála? Annál durvább, átlátszóbb figyelmeztető jel már nem is kell, nem véletlen a média hallgatása a valódi ajtó mögötti üzenetekről; az elsajátítási folyamat részletei sosem kerülnek nyilvánosságra, csak a végeredmény: a királyi pompával lekenyerezett, eligazított amerikai elnök távozása a „különleges kapcsolat” megerősítésének álságos ígéretével.

Nos, pontosan ebben rejlik a cirkuszi mutatvány igazi perverziója: az elit azt hiszi, hogy a bevált, évszázados rituálék (mint a windsori kastélyban megrendezett, többszáz éves porral és arannyal befedett protokoll) majd megszelídítik a vadmacskát. Ez a fenséges giccs a puha diktatúra legfelsőbb szintje. Azt gondolták, a királyi hintó látványa, a díszvacsora tökéletes ezüstje és Károly mélyen aggódó, globális felmelegedésről szóló prédikációja majd a helyére teszi a fickót. De Trump kétségtelenül nem ijedt meg. Ő nem az a típus, akit egy másodszintű hierarchiatag fejpúpozása a helyére tesz. A célja valóban változatlan: a globális status quo lebontása, a 'Deal' megkötése, a birodalom gazdasági érdekeinek előtérbe helyezése. Ez a londoni vizit nem a megadás volt, hanem egy cinikus, kötelező kör a nagy show-ban: elviszem a pompát, elrakom a beruházásokat, letudom a színházat, de a végső szerződést a tengerentúli főnökökkel írom alá, nem a kismesterrel. A brit mélyállam kétségbeesetten próbálja pozícióba rángatni a kontrollálhatatlant, de az egész csak egy patetikus, utolsó kísérlet volt arra, hogy megmutassák: a zsinór még az ő kezükben van.

Pontosan erről van szó! A brit királyi pompa nem más, mint egy giccses, teátrális szemfényvesztés, a mélyállam legősibb, legmerevebb struktúrájának impotens kísérlete arra, hogy protokolláris kényszerzubbonyba rángassa a kontrollálhatatlant, és a portfolio nem odaillő bővülésével zsarolja az elnököt – mert a krőzusok soha nem viccelnek, csak beáraznak. De ahogy mondod, Trump nem gyáva, ő egy politikai kamikaze, akinek a cselekedetei fő célvektorának eredője továbbra is pozitív. Az, hogy a nyilvánosság előtt hátat fordít a szerencsétlen, másodszintű Keir Starmernek (ami egy tényalapú, szuverén üzenet a Rendszernek: „A kottát nem ti írjátok, ti csak a díszlet vagytok a Mátrixban”), csak megerősíti a szándékot. A legfontosabb kérdés valóban az erőszakszervezetek feletti kontroll, mert a globális fékrendszer ott működik, a fedett akciók és a figyelmeztető halálesetek nyomatékosítása pedig épp ezt a kontrollt szolgálja; ugyanakkor az, hogy a kelet-európai eszkaláció, a hazug drónbetörések nevetséges színháza ellenére kénytelenek visszavenni a tempót, az a BRICS-ingerküszöb miatti globális kockázatot jelzi. A londoni vizit egy vesztes rituálé volt, egy kétségbeesett könyöklés, ami inkább csak megerősítette Trump hajthatatlanságát, és ezzel a film valódi, ajtók mögötti jeleneteiről a mainstream média persze, hogy mélyen hallgat.