A második világháború utáni időszakban az európai gyarmattartó államok miért adták fel a gyarmataik nagy részét?

[link]

“Az angol államkincstár 2006 utolsó napjaiban utalta el az Egyesült Államok és Kanada felé a második világháború után felvett államkölcsönei utolsó törlesztőrészletét.”

“Fizessenek a vesztesek!

A modern jóvátételek lehetetlen rendszere az első világháborúval született meg, ahol előbb már a háború során kieső nagyhatalmak is fizetési kötelezettséget vállaltak, majd a versailles-i békék is komoly összegeket indítványoztak. A németeknek például 132 milliárd aranymárkával kellett kárpótolni az antanthatalmakat, ám ennek később alig egy töredékét sikerült kifizetni. Az ekkor megszabott összegeket folyamatosan csökkentették, majd a fizetési határidőket is folyamatosan átütemezték, míg végül a gazdasági világválság hatására 1934-re az összeset elengedték. Érdekesség, hogy az 1929-es Young-terv szerint a németeknek például 1988-ig kellett volna fizetniük.”

Végül pedig egy aktuális példa: az első Öböl-háború után Irak elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 687-es határozatát, amely később 350 milliárd dollár jóvátételt szabott ki az országra. Az összeg az "ételt az olajért" programból született volna meg, ám a behajtásáról a többszöri átütemezés után letettek az amerikaiak (főleg a program visszásságainak köszönhetően). 2004-ben az összeget 18,4 milliárd dollárban határozták meg.

A háborús jóvátételek és kárpótlások ügyét a második világháború óta az ENSZ kezeli és felügyeli. A ma is élő követeléseket és összegeket az alábbi táblázatból ismerheti meg (pdf)!

Nem adtak fel semmit csak kicsit átalakították. Ma már nem annyira látványos de folytatódik. Akkor a hadseregükkel tartották fent a gyarmati rendszert, ma pedig gazdasági, pénzügyi eszközökkel.

[link]

Minden gyarmatnak megvan a külön története, de összességében el lehet mondani, hogy az első világháború után megkezdődött a gyarmatok nemzeti öntudatra ébredése, ehhez hozzájöttek a különféle terjedő világideológiák, a kommunizmus, vagy szocializmus, a nacionalista, amik társultak a függetlenségi törekvésekkel.

Megkezdődött a polgárosodás is, például Törökországban, vagy az arab törzsek állami formába tömörülése, India, Vietnam is megindult a polgárjogi mozgalmak útján.

Mindez természetesen felerősödött a második világháború után, Indiában Gandhi, Vietnamban Ho Si Minh alakja közismert, de mindenhol megindult a függetlenségért történő harc, amit az ENSZ is támogatott, főképpen azért is, mert az USA és a Szovjetunió is a függetlenség megadása mellett állt ki, támogatta és szorgalmazta annak megvalósulását.

A gyarmattartók eleinte ellenálltak a legtöbb helyen, bár a kimutatásokból kiderült, hogy a gyarmati adminisztráció fenntartása, beleértve a gyarmati hadsereget is, nagy mértékben veszteségessé, gazdaságtalanná teszi a gyarmattartást, hiszen a nyersanyagokat például sokkal olcsóbban meg lehet venni, mivel az érceknek, az alapanyagoknak a világpiaci ára csekély a feldolgozott áruhoz képest és valóban, különféle gazdasági szerződésekkel lehetőség nyílt kitermelni például az olajat, elég volt csupán azért fizetni és nem kellett fenntartani az egész ország infrastruktúráját, ezért végül a gyarmattartók is belátták, hogy meg kell adni a függetlenséget volt gyarmataiknak.

Nem ment ez minden nehézség nélkül, mivel mindig különféle érdekek dominálnak, például ahogy csökkent a brit gyarmatbirodalom mérete, úgy nőtt a gyarmatügyi minisztérium létszáma, mert sokan éppen azért harcoltak, hogy ne szűnjön meg a brit fennhatóság, de a nagy nemzetközi és hazai nyomásnak nem lehetett a végtelenségig ellenállni.