Hitler mért bájolgott Horthyval?

"pedig jelentéktelen szövetségesek voltunk."

Volt olajunk

Furcsa, de ilyen ember volt.

Sokan leírják udvarias, közvetlen, barátságos embernek a környezetében, vagy akik találkoztak vele kihallgatásokon, vagy protokoll események alkalmával.

A rezidenciáin mindig sok virágnak kellett lennie, az állatokat is szerette és ráadásul vegetáriánus is volt.

Nem viccelek és nem is akarom őt dicsőíteni, ez az igazság.

Hatalmas tiszteletnek is örvendett, rajongtak érte, óriási volt a tekintélye.

Lehetséges, hogy a propagandának is volt benne szerepe, ennek kissé ellentmond az, hogy akkor is ilyen volt, amikor már nem lett volna szüksége rá, vagy nem is verték nagydobra az akkori Médiában.

Az persze igaz, hogy a vereségek, meg az ellene elkövetett merényletek hatására mogorvább lett, de gyakran voltak szentimentális rohamai.

Mit lehet tenni, ilyen bonyolult lelkivilága volt, ilyen furcsa tud lenni az emberi jellem és erősen megkurtítják azok a képet, akik csak a beszédeiből azt a részt tárják elénk, amikor ordít és azt, amikor szívre hatóan, szinte líraian beszél, azt nem, vagy amikor dühöngő őrültnek próbálják beállítani, pedig jó politikus, stratéga volt és jó vezető is, aki megtudta találni a legjobb embereket a feladatra és tudta őket motiválni, Rommelt, Mannsteint, Speert, meg a többieket, kár, hogy a kitűzött céljai az egész világnak borzalmak sorozatát okozták.

Azért is kár nem a valóságnak megfelelően beállítani az ilyen kétségtelenül tehetséges embereket, mert akkor nem szólalnak meg a vészharangok az ilyenféle emberek cselekedetei kapcsán, amikor még meg lehetne őket állítani, nem figyelnek fel az emberek az apró jelekre, hogy minek mi lehet a következménye, a lényeg elsikkadt a felszín alatt akkor is, de ha utólag sem domborítják ki az igazság kimondásával, akkor legközelebb sem ismeri fel senki a hasonló szituációt, az ilyen emberek igazi énjét.

A győztesek amúgy is szeretik lehúzni az ellenfeleiket, elmondják őket butának, őrültnek és mindenféle rossznak, így mindig újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát, pedig csupán az igazat kellene írni minden esetben, akkor megérthetnénk, hogy mindig a lényeget kell kibányászni a mutatott, vagy az általunk észlelt idealizált képből, mert sokszor apró, alig feltűnő jelek mutatják csak a teljes valóságot és a várható következményeket.

#3

Hitler egész életében fura, beteg fickó volt. Nem kellettek neki ahhoz háborús vereségek, hogy idegileg tropa legyen.

[link]

Tessék, ezek a felvételek a berlini olimpián készültek róla, 1936-ban.

De ha elolvasod a tizenéves Hitlerről August Kubizek könyvét, a Barátom, az ifjú Adolf Hitlert, akkor már ott is tisztán látszik, hogy egy frusztrált, emberkerülő, kisebbségi komplexusos, ideggyenge fickó a tag. Az lehet, hogy intelligensebb volt az átlagnál, ezek egyáltalán nem zárják ki egymást. Egy okos ember is lehet idegileg gatya és frusztrált természetű.

A felvételen látszik, hogy megtrükközték valamilyen grafikai szoftverrel, Hitler egy mozdulatát ismétlik többször, kivéve és visszatéve a háttérbe.

Amit az utókor ír róla, az nem mérvadó, a kortársai viszont másképpen jellemzik.

Éppen azt sajnáltam, hogy miért kell egy politikai, vagy katonai ellenfelet a végsőkig lejáratni, persze eleve tudható a válasz, hogy a nimbuszát lerombolják, és ez lényegében érthető is, hiszen a tettei, a jelleme negatív ábrázolása a legyőzöttnek akkor is kívánatos volt minden időkben egy vezető személyiségnek, ha az teljes mértékben elferdített volt, hogy nehogy bármilyen szempontról követőre találjon, vagy az általa preferált eszmeiség a legcsekélyebb mértékben érvényesülhessen.

Végeredményben ezzel egyet is lehet érteni, de a történészt minden esetben zavarja a hamisítás.

Hitlerrel kapcsolatban például megemlítik ugyan, hogy kitüntetést kapott az első világháborúban, de azt már nem, hogy valóságos háborús hős volt, jelentéktelenségét azonnal kihangsúlyozzák alacsony rangjával és minden módon befeketítik a személyét.

Én ezt teljesen feleslegesnek tartom, hiszen a tetteinek a következménye éppen elegendő erre, akkor is, ha az igazságot mondják el róla.

A németek által írt könyvekben egészen másképpen van megjelenítve, persze iparkodnak viszonylag szűkszavúak lenni ezzel kapcsolatban, hiszen mégsem dicsérhetik agyba-főbe, meg többnyire nem is ez a céljuk, illetve az írásukat akkor ki sem adnák.

Ott van például Adolf Galland könyve, egészen őszintén ír erről, Hitler barátságosságáról és megértő viselkedéséről, amikor például vitába akart vele szállni a vadászrepülők védelme érdekében, meg egyéb alkalmak során, amikor találkozott vele személyesen is.

A brit történészek egy része sem követi a lejárató kampányt, Sir Basil Henry Liddell Hart egészen árnyaltan ír Hitler alakjáról a szövegek hátterében, csak ritkán kap észbe és akkor lerójja a kötelező penzumot, de aztán folytatja a tárgyilagos hangnemet.

David Irwing, Thomas Carlyle, Paul Preston és még sorolhatnám is egészen másképpen emlékeznek vissza az eseményekre, na igen, ha az igazsághoz ragaszkodni akarnak, akkor nehéz is megmagyarázni, miképpen érhetett el egy olyan ember, mint az a mai Hitler ábrázolásokból elénk tárul olyan kolosszális sikereket, amint az kiderül a történelemből, kezdve a mozgalma felfuttatásával, a politikai hatalom megszerzésével, Németország gazdaságának a villámgyors rendbetételével egy minden haderejétől megfosztott hatalom gyors talpra állításán keresztül az elsöprő politikai és katonai győzelmekig, amik hosszú időn keresztül jellemezték tevékenységét.

Az a "kolosszalis sikereket" elero hibbant azt erte el, hogy a nepebol sok-sok ezren meghaltak semmiert, a zsidok pedig felepitettek viragzo hazajukat.

Hitlernel mar csak a nepe volt nagyobb balek, hogy hagyta, hogy egy lelkibeteg egy aljas ideologiaert vagohidra vigye oket.

Zsido lanyok.

Font, amit Hitler akart, lent ami a mai valosag:

[link]

Nem "bájolgott". Az " ünnepi fogadtatás" után négyszemközti tárgyalás következett, melyen hitler azonnal közölte a megszállást. Nem kérdezte, mit szól hozzá, közölte, mint döntést, mire Horthy némi sikertelen győzködési kísérlet után "céklavörös fejjel kirohant". [link]

Adalék a megszálláshoz:

" Von Brauchitsh tábornok mondta egy német diplomata kérdéseire:

- Mennyi időre lenne szüksége Magyarország megszállásához?

- 24 órára.

- És ha ellenállnak?

- 12 órára.

- Hogyhogy?

- Elmaradnak az üdvözlő beszédek."

( Más forrás szerint Weichs vezértábornagy mondta, de valszeg csak anekdota, ami azért kifejezi az erőviszonyokat. ) [link]

[link]

Egyébként hitlernek az első linkben felsorolt +ervein túl főleg azért volt szüksége a megszállásra, mert az oroszok elérték a Kárpátokat.