Az ún. gyűlöletbeszéd miért nem fér bele a szólás szabadságba?

Ha valaki megosztja a szűklátáskörű gondolatait, ami más számára bántó lehet, azzal senki se profitál, senkinek sem lesz tőle több, ellenben a sértettek kevesebbek. Teret ad a további vitáknak, amik nem az értelmes fajta érvelésekből szólnának, hanem oda-vissza adott negatív sztereotípiákról. Szintén semmi értelme nem lenne, csak gondot szülne. Illetve a kritizálni lehet, de az nem kritizálás, hogy “h ly e b-z i”. De még az sem kritizálás, ha valaki ilyeneket mond “a család férfi, nő és gyerek”. (Mielőtt szidnál “hetero” vagyok, de ez most volt aktuális)

Itt a végére egy sor a kritikáról: “hatékony kritika tehát: javító, fejlesztő szándékú, nem ítélkezik, nem a jellemvonásokat bírálja, célja a teljesítmény növelése és megértést mutat.”

Elvileg a szólás szabadságába minden beletartozik és semmi sem korlátozhatja, csak a törvények: pl. rágalmazás, becsületsértés. Általában azt mondják, hogy addig van szabadságod valamire, amíg az nem sért másokat és nem árt másoknak.

A gyűlölet nagyon erős indulat, nagyon erős harag és ártó szándék keveredése. Arra irnyul, hogy a gyűlölt (pszichés) tárgyat (értsd: embert, állatot, csoportot stb.) elpusztítsa.

A gyűlöletbeszéd valójában nagyon erős uszítás, az indulatok nagyon nagymértékű felkorbácsolása. Talán ezért tiltják.

A kritizálás nem egyenlő a gyűlöletbeszéddel. A kritika - a jó kritika - mindig arra irányul, hogy a magunk, illetve mások hibáit meglássuk és megláttassuk magunkkal és a többi emberrel, és a hibákból tanulva jobbítsunk magunkon, másokon, az embereken, a jövőn.

Ha te kritizálod, és normális hangnemben és módon kritizálod pl. a homoszexualitást, és ennek ellenére letiltanak a face-ról vagy megbüntetnek bárhol is, esetleg bármiféle hátrányod származik abból, hogy elmondtad a véleményedet, akkor a te jogod sérül a szólás szabadságára, és egyéb más sérelmek mellett te leszel az áldozat, nem az, aki hőzöng, hogy te mit mondtál és hogy nem szólalhatsz meg.

Ebben az esetben, különösen, ha tényleges kár ért (pl. kirúgtak a munkahelyedről), akkor érdemes egy ügyvédhez fordulni.

Ps: Minden védett kisebbségnek meg kell tanulni azzal együttélni, hogy kisebbség, és odafigyelni arra, hogy ők maguk ne essenek át a ló másik oldalára.

Mert értelemszerűen a jogai mindenkinek addig terjednek, amíg másoknak nem árt vele. A szólásszabadság nem azt jelenti hogy mentesülsz a következmények alól.

"A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, ezutóbbi kommunikációs „anyajogként” magában foglalja a szólás- és sajtószabadságon kívül az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát, a művészi, irodalmi alkotás szabadságát, a művészeti alkotás terjesztésének szabadságát, a tudományos alkotás szabadságát, a tudományos ismeretek tanításának szabadságát.

Szorosan ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, a politikai részvételi jogok, valamint a gyülekezési jog is.

A véleménynyilvánítás joga korlátozható, de a főszabály a szabadság, és a kivétel a korlátozás. Egy demokratikus társadalomban a korlátokat kell korlátok közé szorítani, nem a szólást. "

[link]

Hiszen még csak kritizálni sem kell.

Láttam mostanában a youtubon néhány riportot, amit a pride-on résztvevőkkel készítettek.

Az egyetlen "kritika' az volt, hogy a rovásírásos táblájukon hibásan írtak valamit a pride-osok.

És mégis, mára a youtubon az EGÉSZ csatonájuk le van tiltva azoknak, akik föltették a riportokat.