Miért nem tud a magyar egészségesen, okosan nemzeti lenni?

Én szeretem az országot, kiskoromból megvannak a vidék emlékei, a nyáriszünetek, sáskazúgás, színes gyíkok a magas fűben, a dombok a város határában, az elhagyatott, régi gyárak és ódon épületek, várak és templomok, hosszúházak, nagy hátsókerttel, az állatok a ház körül, a nagyszüleim, ahogy a kertben dolgoznak, stb... A város hangulatát is szeretem, a neobarokk és klasszicista épületek stukkós díszítései, múzeumok, szobrok és roppant hidak, az egésznek az a nehéz, fémízű, dohos szagú levegője, amiben lehet érezni a hely nagy múltját és annak a szürnyűségeit is. Látni a múlt külömböző stílusait. Történeteket hallani a csatákról, amik itt zajlottak, az emberekről, akikről ma iskolákban beszélünk, de egykor itt alkottak. Szerintem ezek azok, amikre az embernek jó szívvel kéne gondolnia a hazájában, ezek azok, amiktől hazának érződik a haza.

Sajnos egyre gyakrabban van az érzésem, hogy annak a rétegnek, ami ma nemzetinek hívja magát teljesen más a hozzáállása. Ugye szeretem a régi korok zenéit, nem csak a magyart, mindenféle néptől szoktam hallgatni, de nyilván magyart is, viszont ha lemegyek a kommentszekcióba csak nálunk érzem azt, hogy inkább bár ne tettem volna.

Mindenhol ott vannak, minden népzene alatt, minden történelmi videó alatt az olyan felhasználók, akiknek általában ilyen árpádsávos, vagy Nagy Magyarországos profilképük, valami táltos felhasználónevük van és szitkozódnak, gyűlölködnek, meg osszák az összeesküvés elméleteiket. Azzal kétkednek, hogy ki mikor félt tőlünk mennyire, meghogy kiket vert meg a magyar (vagy éppen a magyarnak az ő verziójukban igaznak vélt valamelyik őse). A dicsőséget háborús győzelemekben mérik és a világ nagy részét ellenségeiknek tekintik. Ami még szomorúbb és bosszantóbb, hogy nagy részük pedig mindenféle mendemondában és eredettörténetben találja meg a büszkeségét, sokuk előbb vallaná magát szkítának, hunnak, sumérnak, mint magyarnak. Vannak, akik azt mondják, hogy ez mind egy nép és a magyarok csak a jéghegy csúcsa a sorban. Lázálmokban és "világuraló ősökben" keresik az identitásukat, miközben magyarul (és angolul) írni alig tudnak és az ország valós kultúrájából, ami ott van az orruk előtt annyit ismernek, amennyi itt - ott rájuk ragadt. Miért csak a mieink égetik ezzel az országot az interneten? Úgy veszem észre, hogy sajnos a közéletben is elég gyakori lett ez. Miért hagyjuk, hogy ők legyenek a nemzetiek? Pontosan ezek azok a dolgok, amik sok embert kiábrándítanak a magyarságból, mert ez az első, ami beugrik nekik, ha meghallják a szót.

Megoldás lenne az, ha kialakulna itt egy egészségesen, értelmesen nemzeti réteg, ami azok miatt a dolgok miatt szereti a hazáját, amiket az elején felsoroltam? Azért randalírozhat kedvére az általam ellenszenvben részesített réteg, mert nincs meg a normális nemzeti réteg Magyarországon, ami helyre rakná, elnyomná, vagy legalább perspektívába tenné őket? Nincsenek olyan emberek, akiket zavar ez? Mi lenne a megoldás arra, hogy a végletesen "nemzeti" és a kiábrándult magyarok között létrejöjjön egy egészséges, hidegfejű nemzeti réteg? Van itt esetleg olyan, aki hasonlóan gondolkodik és ehez a középhez sorolná magát?