Személyes történetek Trianonról?

Nyilván észrevetted a kérdésed ellentmondását,de érteni vélem.

Nagyon nehéz lesz erre választ találnod mert 1. Az emlékek torzulnak.2.Nem élnek már azok akik igazán elmesélhetnék.

Értem,a hallott tapasztalat jelzést a kérdésedben és erre linkelem: [link]

...illetve még javaslom "felkutatni" :) a [link]

könyvet!

Az én nagymamám apukája német állampolgárnak vallotta magát az első világháború után. Felvidéken éltek Pozsony környékén. Világháború után a felvidéken nem volt biztonságos sem németnek sem magyarnak lenni, igyhát az anyaországba menekültek Zala megyébe sok százezer honfitarsunkkal együtt. Itt Zalában ismerkedett össze a papám és a mamám, összeházasodtak, családot alapítottak.

A lényeg, ha nincs vesztes világháború nincs Trianon, nem találkoznak a nagyszüleim, nem születik meg az apám, azaz én sem lennék. Érdekes az élet/sors/ Isten akarata kinek hogyan tetszik.

Nagyon nehéz lesz erre választ találnod mert 1. Az emlékek torzulnak.2.Nem élnek már azok akik igazán elmesélhetnék.

Érdekes, a tábori emlékek sosem torzulnak, még hetven év után sem, azok szent és úgy történt dolgok