Kádár hogyan gondolkodott az utódjáról?

Kádár már a hetvenes évek elején beadta a lemondását; amikor elérte a korhatárt, ment volna nyugdíjba. Nem engedték...

Az utódjáról pedig nem gondoskodott mint egy diktátor, hanem ezt rábízta az erre szolgáló testületekre, hogy válasszák meg.

Kádár lemondásának lebegtetése egy politika trükk volt. Párton belül akarták megfúrni. Hamar megjött az SZKP válasza: Kádárt kitüntették Lenin-renddel, tehát jelezték, hogy még mindig mellett állnak. Pár nappal később egy PB ülésen Kádár mondta, hogy ő képes levenni napirendről a lemondását.

Tehát inkább lemondott volna, minthogy az elvtársai megöljék vagy börtönbe zárják. De a szovjet pártvezetés megint kiállt mellette.

Már nem volt szellemileg ép, amikor felmentették a pártfőtitkári pozícióból, de az MSZMP elnöke maradt. Ezt a ténylges hatalommal nem járó elnöki posztot a halála előtt egy hónappal vonták meg tőle. Pontosan ilyen egy diktátor.

@12: a KB és a PB bármikor megvonhatta volna tőle a pozíciót és kinevezhetett volna a posztra valaki mást anélkül, hogy ebbe Kádárnak bármilyen beleszólása lett volna. Nem tették.

És állításoddal ellentétben egy diktátor ennek pont az ellenkezője: már előre kinevezi az utódját és másnak nem ad ebbe beleszólást...

#13!

Hitler és Sztálin is kinevezte az utódját... ja, nem! :)

De ők biztosan demokraták voltak, csak én tudom rosszul.

Kádárt a ruszkik tették meg vezetőnek és ők is erősítették meg ebben, amikor eljátszotta '72-ben lemondást.

Mao Ce-tung sem nevezte ki az utódját, hanem attól rettegett, hogy még életében átveszi tőle (Teng Hsziao-ping) a hatalmat. Kádárt nem Rákosi és nem is Nagy Imre nevezte ki. Rákosi is lemondott, mégsem tartjuk a demokrácia megszállottjának.

Kádárt pedig attól rettegett, hogy Grósz takarítja el. Ezért akarta elmondani mindenáron az utolsó beszédét. Csak kissé fordítva sült el, politiki öngyilkosság lett.

Ezek komcsi diktátorok úgy nevezték ki az utódaikat, mint a sith nagyurak. A tanítványuk egy idő után ellenük fordult.

#15!

Így is ki lehet fejezni, hogy nem tudsz érdemben hozzászólni, csak nem elegáns.