A 80-as évekről hallom időnként a "puha-kapitalizmus", "kis-kapitalizmus" jelzőt. Mennyire igaz ez rá a Kádár-rendszer korábbi éveihez képest? Könnyebb volt már maszekolni vagy akár rendes vállalkozónak lenni?

Nézzük csak összehasonlításképpen...

Lengyelországban a rendszer exluzív volt és fokozatosan zárt ki mindenkit: 50-es években a parasztokat, mert ott nem jött össze a TSZ-szövetkezetesítés. Aztán 1968-ra értelmiséget zárta ki időre, 70-re Gdanski munkások, 80-as évekre meg az egész társadalommal került szemben. A nem kollektivizált földdel rendelkező parasztságot nem kapcsolták be a piacra, hanem abból a pár szövetkezetből finanszírozták az egész ország élelmiszer ellátást, ami miatt árú hiány végig fennmaradt.

Ezzel szemben nálunk akit bár beléptettek erőszakosan, végül kaphatott háztájit, ami után ha dolgozott a TSZ-ben, onnan kapta a nyugdíjat, a TSZ-ben meg piacra termelhetett amiből pénzt szerzett, elvileg fogyaszthatott belőle, építkezhetett. A városokban se volt árúhiány.

Én 1991-ben, a rendszerváltás után születettem, így a szüleim sokat meséltek arról, hogy apám lengyel unokahúga eljött, akkor ő csodálattal nézte a magyar reklámokat vagy az árúválasztékot.

Az 1968-as Új Gazdasági Mechanizmust is finomították, meg leállították, de teljesen nem állították le, viszont míg Hruscsov kompenzálni akarta a magyarokat azzal, hogy engedményeket engedett az egypárt rendszerben a magyaroknak, addig Brezsnyev ezt nem akarta, így ezért voltunk kénytelenek hitelt felvenni nyugatról.

Egyébként a másodműszaknak meg volt az ára, egyrészt a fogyasztási igényeket is utóbb már külföldi hitelekből finanszíroztuk, emiatt nőtt meg az államadósság, másrészt meg a másodállásban dolgozók, önmagukat zsákmányolták ki, emiatt lett magas az öngyilkosok és alkoholisták aránya Magyarországon.