A vidékiek determináltan Fideszesnek a Budapestiek pedig liberálisnak születnek?

A fővárosban tanult, művelt emberek élnek.

vidéken pedig suttyó parasztok.

#6 sajnálom

Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken. Nem fejlődött ki az agyad

Nem.

Az eredmények tekintve, majdnem 50-50 Budapesten a Fidesz vs ellenzék szavazati számokat tekintve.

Vidéken nagyobb a Fidesz támogatottsága, de ott is vannak másmilyen körzetek is.

Előbb a kérdésre ugyanolyan röviden. Nincs semmiféle determináltság sehol, ám vannak, akik ezt elhiszik. A vidékiek nem fideszesek, hanem alulinformáltak és erősen félnek, an mitől. A budapestiek sokféleék, kevesen liberálisok is, a többi szimplán gondolkodik. Ja, ahogy felnő, úgy tanul.

A kommenthez: nincs olyan mondás, de van olyan ember, aki mindent benyal. Az említett személy sose volt liberális, csak tudta, mikor hová kell helyezkedni. Úgy tűnik a korral nála jár felejtés, egyre kevéssé tudja. A gyerekkorából a hatalommánia, a harc és a meghasonlás származik. Tudod milyen rossz az, mikor valakit arra nevelnek (nadrágszíjjal, ő mondta), hogy az apját, aki veri, haszontalannak nevezi, feltétlenül szeretni kell? Ezért lett szavajárása harc, az ellenség, a győzelem és hasonlók. Neki a világ az ellensége, mi lehetne nagyobb, mint apja helyett a világot legyőzni.

Az említett tulajdonságaidra büszke lehetsz, mert az együttműködésnél hatékonyabb módszer nincs. Ám a tulajdonságaid megnevezését csak becsapással hihetted el, alapvetően ellentétes a kettő. A jobboldali nem szelíd, hanem másokon átgázoló, saját igazát mindenki elé helyező ember. Így volt ez az 1600-as években, mikor a szó jelentése kialakult, és ma sokkal inkább így van. De mást hazudni lehet, sokakat manipuláltak ezzel.

Keresztény nem lehetsz (a vallásosság az más), ha becsületes igazságszerető vagy. Na jó, ha a mi Ferenc pápa által képviselt értékeket érted az alatt, akkor talán, egyébként inkább gondolj a keresztény inkvizícióra vagy a keresztény templomba járó Hitlerre, hogy erős, és ezáltal világos példákat hozzak. A konzervatív jelző rendkívül megtévesztő, két fontos és ellentétes tulajdonságú emberre mondják. Az egyik a konzervativizmusán a hagyományőrzést, régi értékeink megbecsülését jelenti. A másik, főleg az USA déli államainak nyomán a haladás gátlását bármi eszközzel, mert akkor fel kellene adnunk hagyományos elnyomó rendszereinket, szabályainkat, és hová lennénk enélkül.

Ami a családról és nemzetről mondottakat illeti, ez ma valóban konteósnak számít minden ostoba ember részéről. És ők egyre többen vanank. Viszont mondanék érveket mellette.

Az emberiség hatalmas és rendkívül sokszínű embertömeg ezerféle elképzeléssel, viszonnyal. Ezt ha nem szervezzük, akkor kász keletkezne és egyhamar kiirtaná önmagát az emberiség. A szervezés hierarchiát jelent, de ez nem az emberiek megkülönböztetése, hanem módszertan. Az emberiség államokba szerveződik. Az államok területekre, megyéke, településekre, mind azért, mert szükség van központi irányításra is, meg helyire is, hiszen egyfelől át kell látni az ország egészét, de egy település közöségét mégis az ottani vezetés látja át legjobban. A települések szerveződnek hely szerint utcákra, foglalkozás szerint munkahelyekre, és még számos más csoport jön létre, amely mind fontos, mert min más és más szempontok szerint szervezi az embere kéletét és problémáit, na meg szórakozását. Viszont az utódlás miatt már az állatok zöme is külön egységet alkot, amit röviden családnak hívunk. A világ sokféleképpen épül ki, de a család mindenütt az alapegység. Nem baj, ha ezt néhányan próbálják késégbe vonni, nem fog sikerülni a természet rendjét átalakítani. A család az utódlás terepe, az emberi meghittség terepe, a bázis, ami nélkül nincs erő, nincs akarat, nincs motiváció, nincs semmi. ennek az se mond ellent, ha ma a szingliélet dívik. Az pusztán gazdasági probléma, és persze megoldandó, csak nehezen megy. A természet szül anomáliákat is, de azért megfontolandó, például a melegek is azért küzdenek, hogy családjuk legyen. Mert a természetes utódlás ugyan így nem megy,. de minden más igen.

Ami a nemzetet illeti, nem értem a problémát. Az egy fontos egység, egy nyelv, hasonló szokások és sorolhatnám. Sőt, én a közbülső lépcsőket is megemlíteném, nekem fontos a szülővárosom, de még a megye is, ahová most is sokat járok, mert tőle távol élek. És baromira nem érdekel, ha megmosolyognak, mert nekem e helyek kedvesebbek a többinél. Mert ebből nem következik, hogy a többit utálnám, lenézném vagy rossznak tartanám. A hazaszeretet tud egy nemzetet naggyá tenni. nem más nemzetek rovására, hanem más nemzetek tiszteletét kívívandó. Lehet, tudom, tapasztaltam. De nemaza hazaszeretet, hogy ezt sokszor ismételgetjük, hanem az, ha minden szó nélkül teszünk érte. Én megéltem pár évet már, és látom, miként silányulnak utak, utcák, házak, egykor jobb sorsot megélt települések. És látom, ami a azát illeti, az emberi viszonyok miként silányulnak gyűlöletté, minden hitelt nélkülözővé. Ez nemzetünk közöségének megölése (ha nem is fizikailag, bár áttételesen úgy is), soha nem látott hatékonyságú rombolása (hasonlítanám a II. világháború pusztításához). De legfőképp ami fáj, a szemlélet minden szempontból való pusztítása, épületet ha nagy nehézsége árán is, de egy év alatt újjá lehet építeni, fa néhány tíz év alatt képes erdőt alkotni, de oktatás, nevelés, hitelesség, megbízhatóság, tisztesség, szóval mindaz, ami a haza hatékony építéséhez alapfeltétel, generációk múltán. Ha optimista vagyok, 80-100 évre, ha pesszimista, több száz évre gondolok.

Ennek az országnak volt választása 1990-ben, rossz utat választott. Nem a pártjai, azok a társadalomból választódtak ki, a polgárai. Nem tudták mit akarnak, de nagyon akarták, ahogy lenni szokott, rosszra csinálták. Pedig lehetett volna jobb is, a feltételek megvoltak. Sok hiba volt, mára azonban elveszett a korrekció lehetősége, mert ahhoz az együttműködésbe vetett hit kell. Egy fiatalember 1989 június 16-án, egy (újra)temetési szertartáson beszédet mondott. Ilyenkor minden ember a halottat méltatja, akár érdemén felül, a kegyelet így kívánja. És minden ember a békéről, a megbocsátásról, a szeretetről beszél. A fiatalember e témákat megemlítve, inkább a gyűlöletről, a bosszúról, a földbe döngölésről szónokolt. Figyelmen kívül hagyva, hogy a ravatalon fekvőről (is) beszél. Nem az volt a baj, ami ma kiteljesedett. Hanem az, hogy ezt senki nem vette észre. A következő események törvényszerűen alakultak. Legalábbis ez nyilvánvaló a felelősen gondolkodók számára. De kevesen vannak. Mérhetetlenül kevesen.