Az igaz, hogy a köz tv-n még a Kádár-rendszerben sem volt akkora propaganda, mint manapság?

Nem.

A kádár korszakban másnak nem lehetet propagandája.

Most meg van másoknak is.

Nem volt, de nem azért, mert olyan jóságosak lettek volna, bezzeg most AJVÉ ORBÁN!!!, hanem azért, mert nem volt rá szükség, Kádár az "aki nincs ellenünk, az velünk van" elvet vallotta. Amúgy minden magyar műsorban volt propaganda is, de nem szájbarágósan.

Figyeld pl. a Mézga család esetét:

Azért arra érdemes kitérni a család szociológiai vizsgálata előtt, hogy ugyan a rendőrség, a titkosrendőrség, a honvédség vagy a KGB nem-e tudta volna meg vagy érdeklődött volna utánuk. Egy olyan kissrác és a családja után, amelyik a 30. században élő rokonával rádiózgat, közben időt utaznak, egy házat kapnak a jövőből, az űrben is utaznak. Aztán a csodagyerek kamaszkorára egy saját űrhajót épít, amivel esténként megpattan hazulról és csak a szülők előtt kell félnie nehogy lebukjon, a légvédelem előtt nem, plusz a panelház teteje is kibírja a startokat és a folyamatos igénybevételt (persze ezért mese, de nem mehetünk el mellette szó nélkül).

Tehát Mézgáék. Tipikus konszolidált Kádár-kori család. Az ügyefogyottságuk összességében komikus, de mégis jelképezi azt, ami erre az országra várt 1956 után, főleg ha Máris szomszédot is beemeljük a képbe. Meghatározott keretek között a magunk útját járjuk (legvidámabb barakk effektus) de mindig kell valaki aki atyáskodik felettünk, segít minket, megmondja mit tegyünk, ha kompetenciánkat meghaladó fába vágnánk a fejszénket, mint Máris szomszéd. Mert mi egyedül úgy nagyjából tudunk boldogulni egy meghatározott viszonyrendszerben, de önálló, eredeti gondolatok, azok mindig bajosan sülnek el (kivéve ha megmondják mit csináljunk).

Ebben a kontextusban felfoghatjuk a szocialista Magyarországnak/annak társadalmának a Mézga családot és az uralkodó párt elitet Máris szomszédnak, illetve őt kisebb részben akár a Szovjetuniónak is. Hiszen az átlag magyar család, amelyik nem politizál, de elfogadja legitimnek a Kádár-rendszert, panelban lakik, van két gyerek, a szülők már nem klasszikus értelembe vett munkások, hanem hivatalnokok, a gyerekekből pedig nagy valószínűséggel első generációs értelmiségi lesz.

Paulában tükröződik a rendszer embersége, úgy alapvetően és főleg a Rákosi-korszakhoz képest. Hiszen utalások vannak rá, hogy ő egy „Rezovits lány” tehát valamiféle nemesi avagy uralkodó osztálybeli családból származott, amelyik relative magas pozícióban lehetett a Horthy-korszakban. Az 1945-56 közti egyéni vagy akár 1949-69 közötti családi háttértörténetről (tehát Géza és Paula fiatal házas éveiről) nagyon keveset tudunk ugyan (nagyjából 1949 körül házasodhattak össze, ez is jelképes), de az világos, hogy Paula karaktere (hasonlóan a sorozat összes szereplőjéhez) a maga módján a Kádár-kor legitimálása. Mert még egy Rezovits-lányként indult nőszemély is képes fejlődni és hasznos tagja lenni a szocialista társadalomnak, illetve hogy származása miatt sem őt, sem a családot nem éri hátrány. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a sokat emlegetett Hufnágel Pisti aki szintén valamiféle gazdag család sarja lehetett, azonban emigrált/disszidált külföldre (Erre is rejtélyes utalások vannak. Ha Paula és Géza 1949-ben házasodott meg, akkor valószínűleg a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban emigrált Hufnágel)

.

Azaz két út állt a hajdani urak előtt: vagy integrálódnak a szocialista társadalomba, vagy itt hagyják azt. A sorozat nevelő és ideológiai funkciói miatt jellemző, hogy a harmadik sorozatban mikor Mézgáék „külföldre szakadt” (mert ugye azt nem mondhatjuk ki, hogy disszidáltak, pláne hogy 56 miatt) magyarokkal találkoznak (vagy ha Hufnágel egész ténykedését nézzük), akkor jellemzően negatívan ábrázolják ezen szereplőket. Gyarló, jellemfejlődésre képtelen alakok hagyták el a legvidámabb barakkot: csalók, lecsúszott, a társadalom peremén élő figurák, netán egyenesen maffiózók, esetleg valamilyen szinten érzelmileg//pszichésen problémákkal küszködők. Tehát a volt uralkodó osztály tagjai és az olyanok, akik a szocialista embertípus sajátos jellemvonásait nem tudják/nem akarják magukévá tenni. Ez is egy szimbóluma annak, hogy a korszak Magyarországa megtisztult ettől az akadálytól, így a szocialista társadalom kiépítése nem ütközhet nehézségekbe. Ugyanakkor fontos pontja a sorozatnak, hogy azt a hamis képet sugallja, hogy innen csak úgy el lehet menni, ha nem tetszik a rendszer, és azért laknak itt még mindig 10 millióan boldogan, mert ez a helyes út, csak a söpredék távozik innen önként. Azok pedig pontosan azért, hogy azt a tevékenységet, amik ennek a társadalmi rendszernek a normáival nem férnek össze, azt vígan csinálhassák a bűnös Nyugaton, amit ezért is haladtunk már meg most és ezért fogja az eljövendő kommunizmus meghódítani az egész világot.

De térjünk vissza Paulához. Szóval ő egy főpillére a kádárizmus legitimálásának. Származását megtagadva szinte, a szocialista erkölcs és tudomány vívmányait alkalmazva neveli gyermekeit, tartja össze családját és keresi kenyerét, osztja be a pénzt. Jellemfejlődése nem tökéletes, hiszen Istenben való hitéről bizonyságot tesz. Azonban a sorozat szarkazmusára jellemző, hogy ebben a karakterben is sikerült a kádárizmus legfontosabb elegyeit összegyúrni. Semmiféle politikai aktivitást nem mutat, de azért elfogadja a rendszert. Sőt, ugyebár emancipált nő, ami szintén a szocializmus hozadéka így ő is dolgozik, továbbá kötelességeit megtette, a kétgyermekes-kétkeresős szocialista családmodellt megvalósította a maga szintjén. Ám itt jönnek a szarkasztikus elemek: a korszak és az alapvető emberi gyarlóságok: nem túl okos, kapzsi és folyton azon töri a fejét, hogyan lehetne még több pénzt akár összemutyizni, plusz a már említett vallásosság ami fricska a dialektikus materializmusnak, de kikacsintás is: az ateista szocializmus nem ver gyökeret Mária országában (plusz a Kádár-rendszer ilyen liberális vallásos kérdésekben, szintén egy idealizálása a rendszernek). Illetve egy kis fogyasztói társadalomra jellemző attitűd is van benne, hogy mind több és több cikket akar birtokolni (ugyanakkor az elsődleges szocializációjából fakadóan a nagyzolás és a gazdagabb, a kádárkori kisembernél magasabbra törés is benne van a jellemében).

Következő szereplőnk Géza, a családfő. Ugyan nem a svájci sapkás angyalföldi melós, hanem egy köpcös (tehát egy jóléti társadalomban élő) hivatalnok Hűvösvölgyből, aki a hatodik kerületi Ökörcsíny utcában vert tanyát családjával. De már megjelenése és munkája is a különbséget sugallja nemcsak Nyugat és Kelet hanem a Rákosi- és a Kádár-rendszer között. Egy ilyen tesze-tosza, ügyetlen és buta alak mégis hogyan találhatja meg a számítását? Ez is egy „erénye” a sorozatnak, hogy azt mutatja és akarja megfogalmazni, hogy az ilyen emberek igenis értékesek és hasznosak a szocializmusban. Gyakorlatilag a „Mindenki képessége szerint.” elv megvalósulása. Ugyanakkor ebben a karakterben mindenki kicsit magára ismer: egy tipikus család, tipikus feleség, panel, átlagos munka. Egy olyan szomszéd mint Máris. Mindig kaparunk előre és ugyan évről-évre jobban élünk, de azért lehetne jobban is. Viszont ami zseniális Géza karakterében, hogy mindezen negatív tulajdonságai ellenére ő a Kádár-korszak kisembereként a legerősebb tartópillér, ami nélkül a rendszer nem is létezhetett volna. Hiszen saját hibáink és gyarlóságaink miatt egy ilyen házasságban, ilyen családban él, és ilyen munkája van, de tágabb értelemben a rendszer és az élete is ilyen tipikus. Ebből nem tud és nem is mer, de ami a legfontosabb nem is akar kilépni a félelem miatt. Se elhagyni ezt az országot, se megváltoztatni. Mert elfogadja, hogy az ő szürkesége nem más, mint a rendszer szürkeségének megvalósulása az egyén szintjén, amin változtatni nagyon félelmetes dolog lenne, hiszen ha a vezetés nem változtat, neki ugyan saját személyes életében miért kéne? Ez leginkább ott rajzolódik ki, mikor megkapja a 30. századból az akaraterő kitermelő készüléket. Ezzel elviekben akár a világuralmat is elérhetné, a teljes kommunizmust a Földön. De nem, Géza csak a maga kádári kisemberi szükségleteit elégíti ki, és még az is balul üt ki. Ugyanakkor értelmi képességeivel nem biztos, hogy tudatosan, de tudat alatt mindenképpen felfogja, hogy a rendszer emiatt, és más hazugságai miatt bukásra van ítélve, leginkább azét mert ilyen, ebből a szempontból „hitvány” alakok a felépítői, mint ő. Ezt a már említett Mézga-Máris/Magyarország-Szovjetunió viszonylatba helyezve, azt is sugallja a sorozat, hogy lám volt egy kitörési kísérlet (56) de még ahhoz is ügyetlenek voltunk. Inkább élvezzük ezt ami van, ne gondoljunk se tegnapra, se holnapra. Sőt ha lehet semmire.

Itt jutunk el Máris szomszédhoz, aki viszont ebből a szempontból totális ellentéte Gézának. Maga a megtestesült kádári technokrata párt elit/értelmiség. Gyakorlatilag nemhogy a rendszerben, hanem semmiben sem hisz, mindenben csak a saját boldogulását, hírnevét keresi és űzi, ezt pedig szintekkel magasabban teszi Mézgáéknál (akik ebből a szempontból a kádári társadalom átlagembereit testesítik meg). Lehet, ő a középvezető a Pártban, vagy mint hivatása mutatja régész doktor (tehát tudományos kutató) vagy akárki más is. A lényeg azon van, hogy már az ábrázolásában is (egyfolytában öltönyben van) és tulajdonságaiban (idegen nyelveket beszél, ráadásul nem oroszt, jár rendszeresen külföldre, Nyugatra stb.). Ugyanakkor ő viszont egy érdekes vékonyjégen mozog. Ugyan pontosan tudja, hogy a rendszer rossz, tudja is mit kéne rajta változtatni illetve személyes életében, de nem teszi, mert ez nem az érdeke. Ez ő pontosan, a tipikus érdekember. Műveltsége okán középmagas pozícióban van, ez az átlagnál gazdagabbá teszi, pökhendivé is ugyanakkor. Viszont ő tudja a korlátokat. Hogy azért lakik ugyanabban a panelban mint Mézgáék, mert ez a csúcs. Továbbá nem költözik el, mert bár nem a szíve csücske a Mézga család, de ha ők nincsenek, nincs kin uralkodnia és fitogtatnia felsőbbségét. Képességei és személyisége nem emeli ennél magasabbra. Ugyanakkor mindhárom sorozatban megjelenítik azt ami kiemeli őt az egyszerű emberek szintjéről. A már említett külföldi utazások. Viszkit tart otthon, öltönyben jár, nyaralója van a Balatonon. Ezt részben tudásának, részben elvtelen ügyeskedéseinek köszönheti. Azért csak középvezető, mert a felső vezetés tudja, hogy ezek az apróbb kiváltságok és hatalom is elegendő neki, mivel gyakorlatilag semmiben sem hisz magán kívül. De kifelé és főleg lefelé nagyszerűen kommunikálja le amit elvárnak tőle, vagyis így megbízható, de pontosan ezekért az apró előnyökért, amik Mézgáék számára elérhetetlenek. Ez is egy apró fricska, kimondatlanul is, de azt mutatja, hogy aki semmiben sem hisz (főleg nem a kommunizmus magasztos elveiben), de ügyesen mutatja magát lojális és megbízható pártembernek, az karriert csinálhat. Nos ugye ez az akkori felnőtt generációnak a napi valóság volt, amit akár szüleik is szajkózhattak („Ha nem lépsz be a Pártba, nem csinálsz karriert).