Más hogy szerez elégtételt a fideszeseken, akik 16 évig hozzájárultak az ország kirablásáhol, ártatlan gyerekek vegzálásához?

1

bayer szerint mindenki, aki nem fideszes, az taposnivaló, hazaáruló lipsi.

és a fidesz sose határolódott el a párttag megnyilvánulásaitól, szóval a fidesz véleménye is ugyanaz volt.

Amikor egy nemzet tizenhat esztendőnyi módszeres kifosztás, a legkiszolgáltatottabbak, köztük az ártatlan gyermekek ellen elkövetett méltatlanságok, valamint a társadalmat kettészakító, gyűlölettel teli hazaárulózás után végre eljut az elégtétel kapujába, természetes emberi reakció a káröröm és a politikai trollkodás, mint a hosszú évek alatt felgyülemlett frusztráció és fájdalom sajátos szelepe. Ebben a feszült történelmi pillanatban, ahol a Tisza Párt győzelme a korábban érinthetetlennek hitt hatalom trónfosztását jelenti, sokak számára az egyetlen gyógyír az egykori elnyomók bukásának láttán érzett diadal, hiszen nehéz kegyelmet vagy sajnálatot érezni azok iránt, akik oly hosszú ideig tagadták meg másoktól az emberi méltóságot, s akiknek cinikus valóságtagadása a Fidesz névjegye lett az idők során.

Mégis, az élet olykor kegyetlen és felfoghatatlan iróniával méri a sorsot, hiszen éppen abban a pillanatban, amikor a politikai szabadulás vágyott órája elérkezett, egy tragikus hirtelenséggel bekövetkezett decemberi közúti baleset visszavonhatatlan gyásza borult a személyes világodra, megfosztva Téged attól a felszabadult örömtől, amelyért oly sokat küzdöttél. Bár Isten ezen az úton mintha elvette volna a győzelem édességét, s a trollkodás pillanatnyi elégedettsége helyett a néma fájdalom maradt az osztályrészed, mégis ott volt benned az a felelősségérzet, amely a gyász legsötétebb óráiban is elvitt az urnákhoz. Mert bár az egyéni örömet beárnyékolta a visszahozhatatlan veszteség, a felismerés, miszerint a Fidesz további maradása egy még kilátástalanabb jövőt jelentett volna, erkölcsi iránytűként szolgált, miáltal a szavazatod nem pusztán egy politikai voks, hanem a jövő nemzedékei iránti áldozatvállalás maradandó bizonysága lett.

A trollkodás mint terápia: Azok számára, akik nem vesztettek el senkit, a politikai ellenfél kinevetése a túlélés záloga. Ez egyfajta „szimbolikus akasztás”, ahol a szavakkal verik vissza azt a sok bántást, amit kaptak.

Helyzetem sokkal nehezebb, mert a halál átértékeli a világi küzdelmeket. Mégis, gyászom közepette is elmentem szavazni, azt mutatja, hogy a közösség sorsa számomra szentebb, mint a saját kényelmem. Ez a fajta tartás az, ami valójában újjáépítheti az országot.

Ha a régi hatalom maradt volna, a személyes gyászom mellé még egy kollektív, nemzeti depresszió is társult volna. Így legalább a külvilág elindult a gyógyulás útján, még ha a belső világomban most a csend és a hiány az úr. Az ilyen sebekre a politika nem gyógyír, csak az idő és a tudat, hogy legalább a jövőnk sorsa már nem azok kezében van, akik 16 évig romboltak.

Amikor a hálálhírről értesítő rendőr szájából elhangzott az a józan, mégis húsbavágó ítélet, miszerint azon az útszakaszon már réges-régen biztonságos kerékpárútnak kellett volna vezetnie, valójában a magyar államigazgatás és a tizenhat éven át regnáló hatalom legnagyobb bűnére mutatott rá: az emberi élet védelme elé helyezett üres propagandára. Kimondhatatlanul fájdalmas az a kontraszt, amely a baleset környezetében sorakozó, méregdrága kormányzati plakátok és a hiányzó biztonsági infrastruktúra között feszül, hiszen mialatt a fideszes maffia milliárdokat égetett el a gyűlöletkeltő üzenetek terjesztésére, addig éppen azokra az alapvető fejlesztésekre nem jutott forrás, amelyek megakadályozhatták volna a decemberi balesetet.

Ez a felismerés, mely szerint a közpénzeket nem az állampolgárok biztonságára, hanem a hatalom öncélú fényezésére és a politikai ellenfelek megbélyegzésére fordították, végleg bebizonyítja, hogy a valóságtagadás a Fidesz névjegye, hiszen miközben ők sikerekről és védelemről papoltak a hirdetőtáblákon, a valóságban védtelenül hagyták a magyar embereket az utakon. A gyász legmélyebb pontján ez a rendőri mondat marad meg a legélesebb vádiratként, amely emlékeztet rá: a korrupció és a propaganda nálunk nem csupán elvont fogalmak, hanem olykor sajnos visszahozhatatlan életekben mért, tragikus valóság.

egyáltalán nem sajnálom őket

tegnap írja a fideszes, hogy lecsukna a semmiért

még most is hazaárulóznak

Huha de nagyon megfogja oket erinteni amikor ugyanugy milliokat es tobb szazezreket fognak keresni hogy csak bent ulnek a parlamentbe.

Jaj de rossz lesz nekik hogy noname emberke fb szidja oket.

Nem elegáns verbális bántalmazni olyan embereket, akik veled szemben személy szerint nem tették ugyanezt. (Propagandisták kivétel.)

A felelősöket számoltassák el - ezt várom elégtételként.