Orbán mire szerette volna elkölteni a pénzt amit az ukrán aranykonvojba elloptak az ukránoktól? Egészségügyre vagy oktatásra? Ha ez valóban illegális pénz volt, akkor miért engedték be a határon?

Politikai manőver volt, hogy egyrészt nyomást helyezzen Ukrajnára hogy javítsák meg a vezetéket, másrészt megpróbálja vele besározni a Tiszát.

Kicsit kétségbeesett húzás volt, szerintem ott már sejtette hogy zakó közeleg.

Semmire, egy politikai kampány része volt, amivel félrevezették a saját választóikat.

Sok országban követem az aktuálpolitikát, de ilyen mocskos és aljas kampányt még sehol máshol nem láttam.

#1!

Nem az volt a kérdés, hogy Zelenszkíj részben mire költötte volna.

1. Felvonás: A Cirkusz (A látványvilág megteremtése)

Ez nem aranykonvoj volt. Ez egy állami kampánykonvoj volt.

Elöl ment a hatalom. Mögötte a TEK. Utána a NAV. Aztán jön a klasszikus magyar gyakorlat: csuklya a fejre, kamera be, propaganda indul, a jogállam meg mehet a sarokba kukoricán térdepelni. A végén meg ott kullogott szegény, szakadt nadrágban, és próbálta összeszedni a szétszórt paragrafusait.

Aztán kiteszik a pénzkötegeket és az aranyrudakat a nép elé, mint valami politikai disznótoros tálat:

Nézzétek, emberek! Arany! Dollár! Euró! Ukrajna! Tisza! Gyanú! Maffia! Háború!

2. Felvonás: A Valóság (Ahol a buborék kipukkad)

Pedig az Aranykonvoj-ügy lényege nem az, hogy volt-e arany. Volt. Nem az, hogy volt-e pénz. Volt. Hanem az, hogy volt-e jogállam. Na, itt kezdődik a kínos csend.

Elvileg jogállam vagyunk.

Elvileg bizonyíték kell.

Elvileg nem lehet embereket politikai kampánydíszletként földre fektetni.

Elvileg nem lehet egy banki szállítmányból választási cirkuszt csinálni.

Elvileg. Hát persze.

Csak épp egy apróság maradt el. A bizonyíték. Tudom, tudom, apróság... Magyarországon a bizonyíték amúgy is olyan, mint a tisztességes közbeszerzés: elvileg létezik, csak még senki nem látta közelről. A jogállamunk meg pont olyan, mint a lyukas gumicsizma: látszik rajta, hogy valamikor funkciója lehetett, de ma már csak beázik.

3. Felvonás: A Bukás (Amikor elillan a varázslat)

Mert ha egy állam banki pénzszállítókat kapcsol le, majd politikai kommunikációs rakétát gyárt belőlük, aztán később csendben vissza kell adni a vagyont és vissza kell vonni a kiutasítást... akkor ott nem sikeres akció történt.

Ott lebukott a mutatvány.

A magyar állam most úgy néz ki, mint aki nagy lendülettel be akarta bizonyítani, hogy kemény, aztán kiderült, hogy csak ideges. Amit láttunk, az nem igazságszolgáltatás volt, hanem emberek megalázása, vagyon önkényes lefoglalása, nemzetközi botrány, politikai célú sejtetés, és az ügyészség függetlenségébe vetett maradék bizalom teljes ledarálása.

4. Felvonás: A Számla (A végső konklúzió)

A végén pedig maradt a klasszikus NER-koktél:

egy adag hatalmi arrogancia,

két adag propaganda,

három adag jogi ködösítés,

a tetején egy kis aranypor,

alatta pedig a szokásos posvány.

Az aranyat végül visszaadták. A szégyen itt maradt.

#7!

A valóság ezzel szemben pedig az, hogy kikerültek felvételek arról, hogyan papíroztak a szállítók és látni lehetett, milyen módon szállították a cuccot.

Azt is tudjuk pár évtizede, hogy a készpénz gyakorlatilag együtt jár a bűnözéssel. Semmi szükség nincs ekkora készpénz-mozgásra manapság, hanem akarod eltitkolni, hogy mire költöd.

Tehát jól előadtad a tiszás propagandát, csak nem sok köze van a valósághoz.