Ezt a kotorékozás elleni petíciót átgondolták?

​A kotorékozás az egyik legősibb, de kétségtelenül a legnyersebb és legbrutálisabb vadászati mód. Lényege, hogy kistestű kutyákat (terriereket, tacskókat) küldenek le a föld alatti járatokba, hogy a rókát vagy borzot sarokba szorítsák, ugrassák, vagy helyben fojtsák meg, miközben a vadászok felülről ásva próbálják elérni a fészket.

​A róka Magyarországon csúcsragadozóvá vált, természetes ellensége (a farkas, a hiúz) hiányában az állománya drasztikusan megnőtt. A hozzászólónak abban igaza van, hogy a róka komoly mezőgazdasági és természetvédelmi károkat okoz: pusztítja a háztáji baromfiállományt, és szisztematikusan tizedeli a védett földön fészkelő madarakat, valamint az apróvadakat (fácán, nyúl, őzgida). A kotorékozás hívei szerint ez a módszer elengedhetetlen ott, ahol a sűrű növényzet vagy a lakott területek közelsége miatt a lőfegyveres gyérítés hatástalan vagy veszélyes.

​A petíció aláírói és a modern állatvédők szerint a kotorékozás nem szabályozott állománygyérítés, hanem felesleges és extrém kegyetlenség. A szűk járatokban a vadállat és a vadászkutya órákon át vívhat véres, tépéses élet-halál harcot, amely mindkét állatnak borzalmas szenvedést okoz (nem ritka a letépett állkapocs, a súlyos belső sérülés). Emiatt több európai országban már betiltották vagy radikálisan korlátozták ezt a módszert, mint a modern vadászati etikával összeegyeztethetetlent.

​Az egyik hozzászóló a veszettség visszatértével és halálos járványokkal riogat. Itt a tények árnyaltabbak:

​Magyarországon a szisztematikus orális vakcinázásnak (a repülőgépekről ledobott, csalétekbe rejtett oltóanyagoknak) köszönhetően a veszettség gyakorlatilag szinte teljesen eltűnt az országból, az elmúlt években csak elszórtan, főként az ukrán határ mentén fordult elő egy-egy eset.

​A róka ugyanakkor valóban terjeszt más, emberre és háziállatra veszélyes betegségeket (például a galandférgességet vagy a rühességet), de a veszettség-apokalipszis víziója ebben a formában túlzó retorikai fegyver a kommentelő részéről.

​A vadászati etika és a fogyasztói képmutatás

​A hozzászóló zseniálisan mutat rá a modern városi ember egyik legnagyobb kognitív disszonanciájára, amikor a vadászatot gyilkosságnak tartó, de a nagyüzemi vágóhídi húst gondolkodás nélkül megvásárló tömegeket bírálja.

​A nagyüzemi állattartásban élő csirke vagy sertés gyakran egész életében nem lát napfényt, és futószalagon végzi, míg a vad szabadon él, és a vadászati etikett szerint – ideális esetben – egyetlen, gyors lövéssel, szenvedés nélkül múlik ki, amelyet a hagyományok szerint tiszteletadás (a „teríték” és a „töret”) követ.

​A komplett vadászat ellen lázadni ökológiai analfabétizmus: az ember által drasztikusan átalakított, kultúrtájjá változtatott természetben a vadállomány mesterséges szabályozása nélkül a vadkárok és az erdők lerágása miatt a teljes ökoszisztéma összeomlana.

​Az érzelmi reakciók vakvágánya

​A bejegyzés végén idézett válaszcsapás („Majd akkor lenne kedved ha éjjel valaki behatolna a lakásodba...”) a klasszikus antropomorfizáció mintapéldánya. Ez a humanizáló reflex a vadállatot felruházza az emberi tudatossággal, a jogi és morális kategóriákkal (lakás, gyilkosság, jogtalan behatolás).

​Ez az érvelési hiba teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a természet nem egy Disney-film. A róka nem egy családi ház jóravaló tulajdonosa, hanem egy opportunista ragadozó, amely ha bejut a tyúkólba, az ösztöneitől hajtva nemcsak azt az egy csirkét öli meg, amit megeszik, hanem a menekülési reflexek által kiváltott gyilkolási téboly miatt az összeset elpusztítja.

​Az igazság nem a két véglet (a mindent kiirtani akaró düh és a rókákat plüssállatként kezelő naivitás) között, hanem a kettő felett, a szakszerűségben van.

​A vadászat mint állománygyérítés és szabályozás elkerülhetetlen szükségesség, a rókákat lőni kell a természet egyensúlya és a vidéki gazdaságok védelme érdekében. A hobbi- és hivatásos vadászok munkája nélkülözhetetlen.

​A kotorékozás mint módszer azonban joggal képezi etikai vita tárgyát. Az igazság az, hogy az állatvédők nem feltétlenül a róka létezésének tényét, hanem az ezen módszer során megvalósuló, elnyújtott és brutális szenvedést akarják eltörölni, ami a 21. században, a modernebb és szelektívebb csapdázási vagy lőfegyveres technikák korában már nehezen védhető csupán a tradíciókra hivatkozva.

​A vita valódi tétje tehát nem az, hogy kell-e gyéríteni a kártevőket, hanem az, hogy meg tudja-e adni a modern ember a vadnak azt a minimális méltóságot, hogy a kiiktatása ne váljon a föld alatti gladiátorküzdelem mészárlásává.

"Kicsit sem a rókamentés meg a tököm, hanem a zsigeri gyűlölet kiélése egyes embertársaink felé."

Biztos van ilyen még rajta kívül is néhány ember, mert ilyenek mindenhol vannak. De azt a vetületet szerintem már csak te látod bele, hogy mindenki ilyen lenne.

"A leírtakkal amúgy még egyet is tudnék érteni."

Ha valóban jót ír, akkor miért számít, hogy ki írta?

"A kommentekben nem csak az ellen lázadnak, hogy kotozrékozás, hanem a komplett vadászat ellen is."

Az legyen az ő problémájuk. Olyan barmok mindig is vannak aki azt hiszi hogy a csirke a polcon terem a hal meg a hűtőben. Ez nem változtat azon hogy a kotorékozás a vadászat szégyene és vadászatra egyébként pedig szükség van.

"Az odút különben is sok esetben a borztól foglalja el, tehát a róka sem tiszteli másvalaki otthonát"

Ilyen alapon anarchiában élhetnénk. Pl. az összes állatkertben hagyhatnánk éhen halni az állatokat, mert ők sem etetnék egymást :D Ekkora marhaságot...

"Amúgy se értem, hogy ha végül úgyis puskával ejtik el a rókát, akkor mit számít, hogy lesről lövik meg, vagy kiűzik az odúból?"

Ezt a vadászok jobban el tudnák magyarázni, pontosaban azok a vadászok, akik tisztelik is a vadat azon túl, hogy elejtik. De annyi a lényeg, hogy az állatnak meg szokás adni azt a tisztességet, hogy nem az alvó, pihenőhelyén rontunk rá, hanem amikor ő is elhagyja a biztonságos otthonát, és ezzel vállalja a kockázatot. Ugyanezért nem szabad pl. ellési időszak után sem vadászni, mert etikátlan kinyírni az őzanyát, amikor a kicsinyeit neveli, rájuk vigyáz. Persze mindegy hogy most döglik meg vagy fél év múlva, de ezek olyan alapvető etikai szabályok, és olyan alapvető morális kérdések, amiknek nagyrészt belülről kellene jönnie, magától értetődőnek kellene lennie. Ez ugyan az, mint amikor a náci tiszteket nem az amerikai közlegény lőtte tarkón, hanem rendesen elfogták őket, volt egy tisztességes tárgyalásuk és ott hoztak meg egy ítéletet. Egyszerűen más valakire akkor rátörni amikor a legkevésbé számít rá, amikor a leginkább védtelen, mint tisztességesen "megküzdeni" vele. De ez jelen van az élet minden területén és ugyanúgy érvényes az ember-ember kapcsolatokra is.